2010. január 10., vasárnap

Angyalként szólj, s csak szelíden...


Csak szelíden szólj, ha velem beszélsz.
Hangod halk legyen, mint amikor a sírás fojtogat.
Vagy amikor egy gyermek kéreget.
Vagy amikor a miatyánk alatt, 
 a hangod megremeg.
Vagy ahogy egy könny csillan elő szemeden.
Szelíden szólj, csak szelíden.
Ha hozzám beszélsz.
Ha van hozzám szavad.
Szelíd legyél, mint a pirkadat, mi télutón dereng a hegy felett, elhessentve kissé a felleget.
S remegve, mint első szeretőt, szelíden öleli a hegytetőt.
S aztán némán átfesti a tájat.
Kell, hogy legyen egy kis alázat, benned, ha tudod, hogy varázslat.
Elfogadás és kis büszkeség...Igen.
Szeretettel szólj, és szelíden.
A gyarlóság konok berkeiben, hinni mindig az emberben.
Angyalként szólj, s csak szelíden...



                                                                                                                    €$@ß@

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése