A születés és a halál...

Szüntelenül a teremtés cselekedetét gyakorlod.

Az életben és a halálban egyaránt.
Mindenki mindent, a saját érdekében tesz…
Ha megérted, hogy ez még a halálra is igaz, akkor soha többé nem fogsz félni tőle.

Te magad vagy az okozója a saját halálodnak.

Ez mindig igaz, bárhol és bárhogyan halj is meg.
Nem halhatsz meg akaratod ellenére.

Semmi olyasmi nem történik meg veled,

amit te magad ne akarnál.

Egyáltalán semmi.
Beképzelheted ugyan magadnak, hogy olyan dolgok történnek veled, amelyeket nem akartál.

Ám ez nem a valóság, és pusztán azt a célt szolgálja,

hogy áldozatnak tarthasd magad.

Semmi sincs, ami ennél a gondolatnál erősebben akadályozna a fejlődésedben.

Az áldozattá válás gondolata,

biztos jele, a korlátolt felfogóképességnek.

Valódi áldozati bárányok nem léteznek.
Egyetlen hazafelé vezető ösvény sem jobb bármelyik másiknál.

A halál sosem tragédia, hanem mindig ajándék.

A halál időzítése és körülményei mindig tökéletesek.
Mindig minden ember halála szolgálja az összes többi ember célkitűzéseit, akik tudnak a halálesetről.
Hiszen ezért tudnak róla.

Így hát soha egyetlen halál (és élet) sem "hiábavaló".

Soha senki nem hal meg "feleslegesen".

A születés és a halál ugyanaz a dolog.

Nem létezik olyasmi, hogy a fejlődés vége.

Hiszen a halál...Visszafordítható.

                                                    €$@ß@