2010. február 10., szerda

Ébrentartod a lelkem...





Ha azt érzem, elfordítod fejed, rám már nem veted tekinteted...

Akkor azt Én magam tettem, bánatomban messze léptem.

Míg Én szerelmemből élek, a Te szereteted nélkül félek.
Amint látod, magam vagyok, testi szemmel gondolkodok.

De Te itt maradtál bennem, ébren tartva az Én lelkem...

Mégha kizárnál is magadból, nem űznélek haragomból...
Akkor is itt, bujkálsz bennem... Jöttél elém szerelmeddel... 
Minden, ami nagy fájdalom, Magammal most bevonatom...
Szíved szeretetlenségét, Szívemmel Én betakarom.
Balzsamommal átölellek, gyógyítom most a szívedet...
Megmutatom neked, milyen erős a szeretet.

Szeretet, mely sok vétket elfed, s örömbe öltözteti szíved.

Fogadj el.
Fogadd a Szerelmet, fogadj el engemet.

Szív a Szerelemért kiált, s ha kapja, nem él több hiányt.


                                                     €$@ß@


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése