Élni kezdek Én.

Míg szívemben zászlót bont a lét...
S könnyű, meleg párát lehel körém...

Egy nem remélt pillanat.

Miközben az álom a valóságtól...
Fényévekre elmarad.

Élni kezdek Én.

Pokol és menny küszöbén...
Határozott lépteim botladoznak...

Adok még egy esélyt a pillanatnak.

Felemelt fejjel...
Büszkén gázolok keresztül...

A régmúlt kihűlt üszkén.

Már nem félek.
Áldások hullnak fejemre...

Elmaradnak a képzelt átkok.

Alig merem még kortyolni...

A boldogság új levegőjét.

Még csak most kezdem feledni...
Szokások öntelt gőgjét.
Kitépem gyávábbik...

Félreértett szívem.

S miközben nevetek.
Talán mindezt...
Talán...

El is hiszem...

€$@ß@