Nő & Férfi...

A Nő… Tetőtől talpig élet.

A Férfi… Nagyképű kísértet.

A Nőé… Mind, mely élő és halott…
Úgy, amint két-kézzel megfogadhatod.

A Férfié… Minderről egy csomó…
Kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.

A Férfi… Akár bölcs, vagy csizma varga …

A világot, dolgokká széthabarja…

S míg zúg körötte az egy-örök áram…
Címkék között jár, mint egy patikában.
Hiába száll be, földet és eget…
Mindig semmiségen át üget.
Mert hol egység van, részeket teremt…

Névvel illeti a végtelent.

Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér…

Alkot s rombol, de igazán nem él.

S csak akkor él… Vagy tán csak élni látszik…

Ha Nők szeméből, rá élet sugárzik.

A Nő… Mindennel pajtás, elven…
Csak az aprózó észnek idegen.
A tétlen vizsgálótól összefagy…

Mozogj és mozgasd, s már királya vagy.

Ő lágy sóvárgás, helyzeti erő…

Oly férfit vár, kitől mozgásba jő.

Alakja, bőre hívást énekel…
Minden hajlása életet lehel.

Mint menny a záport, bőven osztogatva…

De hogyha bárki kétkedően fogadja…
Tovább libeg, s a legény vérig sértve…
Letottyan címkéinek bűvkörébe.

Valóság, eszme, álom és mese…

Úgy fér hozzá, ha az ő köntöse.
Mindent, mit párja bölcsességbe ránt…

Ő úgy visel, mint cinkos pongyolát.

A világot, mely észnek idegenség…
Bármeddig hántod… Mind őnéki fátyla.

És végső, királynői díszruhája…

A meztelenség.

                                            €$@ß@