Azt hihetnénk, hogy egy idő után...
Már fel vagyunk készülve rájuk...
De minden egyes újabb csalódás után rá kell jönnünk...
Hogy nem!
Nem vagyunk ezekre felkészülve.
Érjen akárhányszor ugyan az..
Mi mindig reménykedünk egy kicsit...
Ahogy él ez a remény...
Olyan könnyen semmivé foszlik...
Újabb sebet égetve.
De vajon mennyi seb boríthatja egy ember szívét?
Mennyit tudna még elviselni maradandó károsodás nélkül?
Vannak persze jobb idők...
Mikor úgy tűnik, végre minden jó.
Ám ilyenkor szoktak jönni a rosszak...
Nehogy egy kis felhőtlen örömünk legyen.
Ilyen az élet.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése