Ébredj magyar!

Nemzetemet dúlta már tatár, harácsolta török...
Uralkodott fölötte osztrák, lopta oláh, rabolta cseh.
Minden szomszédja irigyelte...

Mégis!

Mert keserű sorsa, istenfélő nemzetté kovácsolta.
Becsület, tisztesség, emberszeretet példaképe volt...
Egy céda Európa közepén!

Mivé lett most?

Koldussá vált felszabadult honában...
Züllött idegen eszmék napszámosa!
Megtagadva dicső Őseit...
Idegen rongyokba öltözve árulja magát minden utcasarkon...
Dollárért, frankért, euróért...
Amit idegen gazdái odalöknek neki!
Hát magyar földön, már nem maradt magyar...?
Ki ráncba szedné, ezt az Ősi portán tobzódó, sok száz idegent?

Ébredj magyar!

Termőfölded másoknak terem!
Gonosz irányba sodor...

Ez a megveszekedett Új történelem!