Férfiak...
Egyformák vagyunk mi mindnyájan...
Nagy szőrős lepkék, akik repdesnek a láng után...
Ami, az üveg mögött ég.
És az üveg olyan vékony, olyan átlátszó...
Hogy holtra törjük magunkatkat rajta.
S ha sikerül bevergődnünk az üveg mögé...
Egyenesen a lángba repülnénk...
S halálra égve zuhannánk alá.
Pedig kint a hűvös éjszakában vár az eleség...
A szeretet s a megszületni vágyó kicsi lepkék.
De hát látjuk mi ezt?
Kell ez nekünk?
Dehogyis!
Vissza a lángba...
Holtra törni magunkat...
Majd halálra égni.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése