Ma éjjel, kitárta ablakát egy álom...
Keringve szálldogált, a sötét égen át...
Majd megpihent, a vágyak csöndes rejtekében...
S ölébe vette, lágyan szívem zsarnokát.
Bennem, még bőszen dúlt, a múlt vad haragja...
Mint törvénynek, be nem tartott akaratja...
Romboltam hitet, szerelmet, Sorsot tagad...
Láncra verve vártam, a béke hű szavát.
Ma éjjel, ráhullott lelkemre egy álom...
Elcsendesítve, dühös dacom vad szelét...
Régóta tart már, hogy a magány útját járom...
S hagyom, hogy életem a bánat tépje szét.
Ma ölében ringatott egy édes álom...
S kérdő sóhajomra, hajlott egy felelet...
Könnyekbe bújva, ne várj soha kacagásra!
Ölelni Fényt, csak szabad lélekkel lehet.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése