2010. március 1., hétfő

Ma éjjel...





Ma éjjel, kitárta ablakát egy álom...
Keringve szálldogált, a sötét égen át...
Majd megpihent, a vágyak csöndes rejtekében...
S ölébe vette, lágyan szívem zsarnokát.

Bennem, még bőszen dúlt, a múlt vad haragja...
Mint törvénynek, be nem tartott akaratja...
Romboltam hitet, szerelmet, Sorsot tagad...
Láncra verve vártam, a béke hű szavát.

Ma éjjel, ráhullott lelkemre egy álom...
Elcsendesítve, dühös dacom vad szelét...
Régóta tart már, hogy a magány útját járom...
S hagyom, hogy életem a bánat tépje szét.

Ma ölében ringatott egy édes álom...
S kérdő sóhajomra, hajlott egy felelet...
Könnyekbe bújva, ne várj soha kacagásra!

Ölelni Fényt, csak szabad lélekkel lehet.

                       €$@ß@

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése