Mint egy gyermek, úgy voltál karomban...
Megcsókoltam finoman a szádat.
Föléd hajoltam gyengéden, titokban...
S megpusziltam a szempilládat.
Leheletem, táncot járt hajadban...
Szellőként bújócskázott, csintalan.
S egy óvatlan, röpke pillanatban...
Pajkosan megbújt a nyakadban.
Míg egyik karom, ölelve tartott...
Másik, magányos vándorként útra kélt.
Bejárva tested rejtekútjait...
Útján titokzatos zugokra lelt.
Úgy bújtál meg riadtan bennem...
Mint reszkető holdsugár az éjben.
Mit látni alig, mégis elvakít...
Ha begyűjti sugarát a szemnek.
Körülvett biztonságom téged..
S nem vágytál már tüzes szenvedélyre.
Csak elrejtőzni a világ elől ölemben...
Átkarolni, és szeretni végre.
Érezni, hogy itt vagyok, végre veled...
Tudni, hogy szeretlek, és enyém vagy.
Látni, ahogy boldogan rád nevetek...
S szemed szikrázó csillagként néz felém.
Öleltelek, mint, ki sosem szeretett mást...
Reszkető szívvel és szerelmesen.
Magamhoz olyan gyengéden karoltalak...
S csókjaimmal, lezártam a lelked.
Megbújtál karomba, mint egy gyermek...
Én föléd hajoltam, nagy titokban.
S míg csókoltam édesen a szádat...
Végtelenül boldog voltam.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése