Megérintettél, s Én úgy éreztem, ezer éve már...
Mióta ujjaidban játszik testemen a simogatás.
Eltűnt a világ.
Csupán simító kezed volt az élet...
Mely bőrömön éledt tiszavirággá és elenyészett.
Fésültem hajad, tízfogú eleven fésű borzolt...
S Én előre álmodtam a csodát, ahogy szád csókol.
Eggyé öleltél.
A lét csupán elömlő vágy, forróság...
S hogy lebegjen testünk, meghazudtoltuk a tömegvonzást.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése