Milyen is az örök szerelem? Létezik-e egyáltalán?

Az Én válaszom...

Igen.

De...

Az igazi szerelmeddel, csak ritka esetben élhetsz együtt.

Az igazit szereted annyira...
Hogy magadat mögé helyezed...
Ha az Ő érdekei úgy kívánják...
Ha kell, elengeded...

De úgy sem teszed.

Vagy álmaid, vágyaid ellenére nem is kezdesz Vele.

De úgy is megteszed.

Mert képtelen vagy elfelejteni...
Mert félsz, hogy nem láthatod többé...
Vagy csak nagyon ritkán láthatod...
Nem vehetsz részt az életében.
Pedig ez minden vágyad...

Ez igazi szerelem...

Mert képes vagy lemondani róla, elengedni.
Tényleg képes vagy rá?

Mert Én nem.

Persze akivel együtt élsz, azt is szeretted...
Lehet, hogy még szerelmes is voltál belé...
De idővel szeretet, barátság...

Megszokás vagy unalom váltja fel a nagy szerelmet...

Neked maradnak az álmaid.
Álmaidban felhőtlenül boldog vagy...

Mert Ő veled van...

Csak rád nevet...
Csak neked csillog a szeme...
Akkor csak Téged szeret.

Ha lefekszel, az Ő arcát látod, és Vele ébredsz...

Nappal vágysz utána, esetleg még sírsz is...
De a láthatatlan könny...
Mindig ott fog csillogni a szemed sarkában.
Ha kaptál Tőle valamit...
Néhány percet...
Akkor az emlékeidnek élsz...

És százszor, ezerszer köszönöd Neki...

Mert Életet adott vele.
Úgy érzed, a szíved megszakad a fájdalomtól...
De dobog és szeret rendíthetetlenül.
Mindig keresed magadban a választ...

Mivel hódított meg...

De a talányokra nincs felelet..
Nem tudod, miért...

Csak azt, hogy szereted.

Feltétel nélkül.
S vakon bízol a lehetetlenben...

Hogy egyszer mégis...

S csak vársz, reménykedsz...
Égve tartod a tüzet...
Mert lehetetlen feladni...

Mikor ez az, amit mindig is akartál...

                                                        €$@ß@