Selymes húsod hozzám tapad...
Öledbe süpped horgonyom.
Körülvesz édes szőrzeted...
Csorgatott méz a pillanatod.
Megszédülsz és hallkan azt suttogod...
Testeddel, nem válsz le soha rólam.
Nincs bánat, gond, se fájdalom...
Nincs múlt se jövő csupán a jelen...Nem álmodom.
S száguldasz rajtam, mint meztelen lovas...
Amíg az élvezet, ágyékodból fejedbe száll.
Libabőr futkos hátadon, szemet hunysz...
Te nyíladozó, illatos lótuszvirág.
Az Életed s a Végzeted, már Én vagyok.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése