A két karom, vágyakozva nyúlt le két válladig...
Széttárt térdeim között, reszkettek csukott combjaid.
Akkor a karod megindult felém s rémült bíborait...
Nyitotta tágra, óriásra, két ragyogó, de bús szemed.
Valami álomszép volt, a haldokló pillanat...
Szívem megdobbant...
Most, most adod, most adtad nekem Magad.
Szemeid rémülve néztek, jöjjön, mondtad és megint...
Ne! Ne!
De akartad...
Magadra húztál, s két combod megnyílt csendesen.
Két combod megnyílt, vágyakozva nyílt elém remegő öled.
Elfogadta, behatoltam a sötét, puha és meleg húsba...
Az eleven gyönyörbe, mely körül fogott édesen...
Egymásra talált az ajkunk, s ringatott a szerelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése