Van úgy az ember, hogy álmodozni vágyik...
Mégsem jut messzebb, csak a valóságig.
Van úgy az ember, hogy bár szólni vágyik...
Mégsem jut messzebb, csak a hallgatásig.
Van úgy az ember, hogy bátorságra vágyik...
Mégsem jut messzebb, a megalkuvásig.
Van úgy az ember, őszinteségre vágyik...
Mégsem jut messzebb, csak a hazugságig.
Van úgy az ember, hogy építeni vágyik...
Mégsem jut messzebb, csak a rombolásig.
Van úgy az ember, hogy bár szállani vágyik...
Mégsem jut messzebb, az elnyelő mocsárig.
Van úgy az ember, hogy összhangra vágyik...
Mégsem jut messzebb, lelke káoszáig...
Van úgy az ember, sorsáért balszerencsét átkoz...
De egy kéz, egy mosoly, áldást hoz, s eljut, önmagához.
Kalandos úton, legjobb Önmagához.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése