Légy hű, mindörökre...

Hogyha kérdezed, miért jöttem, mi szél fújt erre...
Válaszom...

A békés végtelen küldött, mindörökre.

Hogyha kérdezed hol jártam, viharokkal szemben...
Ilyen úton az egy, mit megtanulhatsz...

Légy hű, mindörökre.

Mennyit mondhatnék még erről...
Mennyi szó meghalt már...
Lakatok voltak ajkainkon, szavainkon bilincs...

De az álmaink, még így is megmaradtak mindörökre.

Nehogy azt hidd, hogy vége...

Nincs is már oly távol, szabadon szívni az új levegőt...

Azt, mit várunk rég...
Nehogy azt hidd, hogy vége, hisz annyian vannak még...
Kik tükörbe nézni nem tudnak...

Bár számukra érdekből, fontosak vagyunk még.

S ha mégis kérdezed, hogyan jöttem, mennyi időre...
Válaszol majd a békés végtelen...

Tisztán... Örökre...

Válaszol majd az érzelem.
Nehogy azt hidd, hogy vége...

Soha ne legyen vége.

Hát kérdezed, miért jöttem, mi szél fújt erre...
S válaszol majd a békés végtelen...

Tisztán, örökre...

Válaszol majd a tiszta szerelem...

Mindörökre.

€$@ß@