Tudom, szereted hallani, mikor füledbe suttogom...
Szeretlek.
S leheletem, incselkedőn megcsiklandozza füledet.
Mint mezőn suhanó tavaszi fuvallat, mely magával hozza szívünkbe a nyár melegét.
Úgy melengeti lelked… Szívem szerelmes üzenetét...
Szeretlek.
Szeretlek, mint soha senkit, eddig még.
Ha akarod… Mondom még!
Én vagy az első, kinek elhiszed, Igaz a kimondott szó...
S nemcsak hamisan csendülő arany, nem hazug csábító.
Szeretlek.
Szeretlek, mint soha senkit, eddig még.
Mondd!
Nem is kell kérned, s mondom még...
Lehunyt szemeddel várod, e szó feléd simítsa minden melegét.
Mondd még!
S Te, átölelsz, vállamra hajtod fejed...
Ne csak halld, érezd is az Igaz, mélységes szerelem...
Hangtalan, benned elcsendesülő rezgését.
Már nem szólsz Te sem.
Szemed simogatja arcomat...
S szememnek üzeni, mit nem érzett e szív rég...
Szeretlek.
Szeretlek, mint soha senkit, eddig még.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése