A tehetetlenség érzése...

Nincs kétségbe ejtőbb, mint a tehetetlenség érzése…

Az utóbbi hónapokban, többször átéltem már ezt az érzést…
A legkülönfélébb érzelmi hatásokat váltották ki belőlem…
Hogy leküzdéséhez, éppen melyik a jobb választás...
Az attól függött…

Milyen lelki állapotban voltam vagy éppen vagyok...

Az adott pillanatban.
Eddig, mindig sikerült…

Még élek!

A legfontosabb, amit megtanultam, ne hagyjam el magam…
Ne veszítsem el a lélekjelenlétem…
Ha valami nehézséggel találom szemben magam.
Lehetőségeimhez képest…
Mindig igyekeztem megtartani...

A kellemes, nyugodt, békés hangulatot…

Mert észrevettem magamon... 

Így sokkal könnyebben jönnek a kreatív ötlet megoldások…

Viszont „sajnos”, időnként előfordul...
Velem is, mint mindenkivel…

Hangsúlyozom, MINDENKIVEL!

S ez nem elítélendő emberi tulajdonság.

Éppen a szitkozódáson keresztül vezet az út, a lelki béke felé.

A szitkozódásnak viszont meg van az a hátránya…
Nem tudhatjuk előre…
Milyen könnyedén, vagy nehezen tudjuk visszatornázni magunkat…
Egy lelkileg kiegyensúlyozott szintre.
Bár a szitkozódás lehet, hogy akkor éppen jól esik…

De a békés, kreatív énünk is "meghal" egy időre!

S ez valójában így van…
Mert ha a szitkozódást megelőzően…
Érzelmi állapotunkra leginkább a remény volt a jellemző…

Akkor valóban "megöljük" a békés, kreatív énünket.

Ám, ha tehetetlennek és kétségbeesettnek éreztük magunkat…
Akkor a szitkozódással...

Éppen, hogy felélesztjük kreatív, békés énünket.

Mert felszabadulunk a tehetetlenség okozta nyomás alól…
S ebben nincs semmi ellentmondás.

Minden csak nézőpont kérdése.

Szitkozódás helyett a tehetetlenségből...
Általában dühvel, akarattal, lehet kimozdulni.
Ami már egyel jobb szint, de még mindig nem a végső.
Ez is nagymértékben mozgósítja az energiákat.
De ez semmi képen ne legyen folyamatos bosszankodás…

Mert az nem vezet sehová…

Az még mindig azt az érzetet kelti...
Hogy még mindig tehetetlen vagyok.
S hogy mi található a tehetetlenség okozta kétségbeesés érzése…
Valamint a dühöt követő bosszúság között?

Mi miatt lesz a tehetetlenségből düh?

Ami az érzelmi állapotokat illeti...
Még ott lehet a fenyegetettség érzése…
A bűntudat vagy akár az irigység.
De ami még ezeknél az állapotoknál is fontosabb az…

A kettő között ott vagyok Én, a magam választásával…

Ellenállással vagy elutasítással...

Még mélyebbre taszítva magam…
A tehetetlenségbe és a kétségbeesésbe…

Vagy elfogadva...

Az akkor kialakult helyzetet, érzelmi állapotot…
Engedem magam tovább lendülni…
Egy sokkal kellemesebb érzelmi állapotok felé.

Csak, hogy világos és egyértelmű legyen…

A düh, a harag, a bosszúság…
Nem feltétlenül és nem minden esetben jelentik azt…
Hogy éppen elzárjuk a megoldás elől az utat.
Adott esetben nagyon is előfordulhat…
Éppen ezek az érzelmek jelzik azt...

Hogy újra megnyílóban vagyunk.

A düh, a harag és a hozzájuk hasonló...
Negatívnak beállított érzelmi állapotok…

Nem szándékot jelentenek.

Ezek csak jelzik azt...

Mennyire vagyunk nyitottak a megoldás előtt.

Márpedig, ha kezdetben…
Elkeseredettséget, tehetetlenséget...
Vagy bűntudatot éreztünk valamivel kapcsolatban...
Akkor a düh, a harag és a bosszankodás éppen azt jelzi…

Kezdünk jobban megnyílni…

S elindultunk az elfogadás és a kreatív, gyors megoldás felé.

Értelemszerűen…

Ha kezdetben mondjuk...
A lelkesedés, a derűlátás, vagy a remény érzése volt bennünk…
Akkor a borúlátás, csalódottság...
Majd a harag és a düh azt jelzi…
Hogy a "szelep" egyre zárul...
S nem a számunkra megfelelő irányba tartunk.

Az írásom csak arra hívja fel a figyelmet…
Hogy abban a kis résben, ahol alkalmunk nyílik a választásra…
Legyünk éberek, és az érzelmeinkre támaszkodva...
Körültekintően válasszuk meg…

Hogy merre is indulunk tovább.

Ilyen formán, Én a dühöt, a haragot, vagy a bosszankodást…
Csak akkor tekintem kerülő útnak…
Ha előtte kellemesebb érzelmi állapotban voltam.

Ellenkező esetben…

Én inkább az elfogadás és kreatív megoldás felé vezető...

Első lépéseknek tartom ezeket.

S hogy mitől alakul ki bennünk...
A tehetetlenség és az elkeseredettség érzése?

A kialakult helyzettől és Önmagunktól…

A pillanatnyi érzelmi állapotunk elutasításától.

Bármilyen helyzettől!

Az a tapasztalatom…

Nagyon sok Nő és Férfi... 

Nem csak a kellemetlen helyzeteket utasítja el...


De még az őszinte, tiszta, fenntartások nélküli szerelmet is…

Még akkor is ha mindene ezt kívánja…

Királynőm…

Csak annyit kérek…

Légy Jelen a Pillanatban!

Tudatosítsd magadban tested minden rezdülését…

Minden apró érzetét...

S ha felbukkan egy probléma, ne utasítsd el…
Hanem inkább mutass őszinte érdeklődést az irányába.
Leld meg a megoldás megtalálásában az izgalmat.

Mert ott van!


Csak tégy egy próbát!


Megéri!

                         €$@ß@