Mikor a tükör előtt álltunk...

Szótlanul álltál, míg a tükör előtt álltunk...
Arcodon, öröm rejtegette az önzetlen vágyakat.

Mosoly hagyta el ajkaim, s Te láttad rajtam...
Mi közben öleltek lágyan, gyengéd karjaim.

Szótlanul álltam, ahogy két szemembe néztél...
A világ csodájában távol, s még közelebb értél.

Mosoly hagyta el ajkaid, s Én láttam Rajtad...
Mi közben öleltek lágyan, gyengéd karjaid.

                    €$@ß@