Már rég volt, hogy ilyet éreztem.
Volt, hogy távolabb sodort a sors, majd egyre közelebb...
De milyen is voltál egykor, nem érdekelt, sosem kérdeztem.
Jöttél a messzeségből, csak úgy, csendesen....
Onnan a semmiből, huncut mosolyoddal, kedvesen.
Tizenhat év alatt, egyre közelebb, lassan felébresztve...
A lelkemet, a szívemet, egy világot, s az életet.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése