Mellkasomra hajtod fejed, két karom oltalmazón ölel...
Hallgatod a szívverésem, dobbanásaikra a Te szíved felel.
Szinte ringat a pillanat varázsa, csendbe burkolódznak a szavak...
Pedig elmondanám, amit azóta érzek, mióta Rám találtál, s Én is megtaláltalak.
Megmutatnám a szürke hétköznapok, hogy váltak ünneppé, csak attól, hogy létezel...
De csak néma csókokkal érintem az ajkad, s e csókokra ajkad csókokkal felel.
Hangtalanul öleljük egymást, most csak lélegzetünk zihál...
Ahogy tűzként áramol vérünkben, az egyre jobban felkorbácsolt vágy.
Úgy érzem a Részed lettem, csak Általad létezem...
A végtelent is megnyitotta előttem ez a Szerelem.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése