Múltadból érkeztél s lettél a jelenem, vad szenvedély, fájdalom, nem múló érzelem...
A Hold s a csillagok ragyogó fénye, a bíbor hajnal simogató érzése.
Lettél lelkem hullámán fodor, halkan rezdülő elhaló-sikoly...
Ünnep, könny, menny és pokol, minden ami gyengéden simogatva Hozzám szól.
Te lettél a víz, a tűz, az izzó parázs, a szerelmes szívemben a szívdobbanás...
A tűző nap után hűsítő nyári zápor, rejtekadó lomb, hol megpihen a vándor.
Lettél fény, árnyék és kacagás, könnyező égre festett tündöklő szivárvány...
Tomboló vihar, kitörni készülő vulkán, lágy muzsikaszó, szellőből font hárfán.
Leszel jelenem és jövőm boldogsága, szemed csillogása utam lámpása...
Szenvedély, szerelem, örjítő vad nász, ölelő érkezés s könnyes búcsúzás.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése