Olyan okosak bírtok lenni a másik életével kapcsolatban.
Hogy mikor, mit, hogyan kellene, kellett volna lépni…
Vagy mondani, reagálni, tenni, viselkedni, érezni.
Csak azt felejtitek el…
A másik élete abban különbözik a tiétektől…
Hogy azt objektíven látjátok.
A puszta tények alapján.
Kristálytiszta logikával.
Észérvekkel.
Így aztán baromira könnyű ítélkezni is.
Csakhogy az a másik a saját életét nem pusztán észérvekkel éli…
Hanem az érzelmeivel a megérzéseivel, az ösztöneivel.
Ami ugye általában felülír mindent.
Van, hogy elég a jótanácsokból.
S ilyenkor nem árt magatokban újra tudatosítani…
Az életben egyetlen szabály van…
Hogy nincs szabály.
Minden és annak az ellenkezője is megtörténhet.
Nincs patikamérlegen kimért…
S matematikai képletekkel meghatározott jó vagy rossz, igaz vagy hamis.
Csakis az van…
Éppen abban a pillanatban nekünk a saját életünkben mi a jó, a helyes.
S ez lehet, hogy mások szerint hülyeség, de ez nem számít.
Nem ez számít.
Mert nem más, hanem Én élem a saját életem.
Én döntök úgy, ahogy, akkor, amikor, teszem azt, amit, azzal, akivel, addig, ameddig...
A saját útját mindenkinek magának kell megjárni.
A saját életünk főszerepét Önmagunknak kell eljátszani.
Az élet meg úgyis épp elég jó forgatókönyvíró.
Vagy talán nem..?
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése