Nincs véletlen, sors, vagy végzet, mely gáncsolhatná vagy eltérithetné az elszánt lelkem, hogy megtegyem, amit elhatározott.
2010. október 12., kedd
Szívünket szédítő titkunkról soha, soha ne mesélj...
Álmodó csillagok, szerelmes illatok, csodák...
Végtelen pillanat, átölel, nem szalad tovább.
Várom az angyalok csillogó-ringató dalát...
Úgy szoríts, úgy szeress, feledjünk minden más magányt.
Ellopnák, elvennék, ne hidd, hogy megérthetnék...
Már, nem úgy gondolsz Rám, mintha véletlen álom lennék.
Érezlek, elhiszlek, őrizlek, nem kell, hogy félj...
Kérted... Szívünket szédítő titkunkról soha, soha ne mesélj.
Nem múló vágyakkal éhezünk, kívánunk rég...
Tűzgyújtó, gondűző csókodból soha, soha nem elég.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése