Kedvesem...
Többször megfordult a fejemben...
Mikor is mondhatom el Rólad teljes bizonyossággal azt, hogy igazán ismerlek..?
Hány nap, hónap vagy év, hány közös élmény...
Mennyiféle élethelyzet kell ahhoz, hogy tudjam…
Igazán Ismerlek…
Néha, mint egy lassított felvételen, látlak, kívül-belül…
Amit érzel, amit gondolsz, ami a Te igazi valód…
Van úgy, hogy csak nézlek, s akkor, a szavak sem fontosak.
Hányszor csodálkozom Rád…
Hányszor találok benned újabb és újabb meglepetéseket…
De az meg sem fordul a fejemben, hogy nem jöhetnek következők…
Hányszor kell végigsétálnom veled a szakadék szélén…
Szorosan fogva a kezed, s adni erőmből, míg csak tehetem…
S hányszor kell szárnyalnunk együtt, közösen…
Tudva azt, hogy ha el is következik a zuhanás…
Már tudjuk, Egymásból hogyan nyerhetünk erőt.
Tudod Kedvesem…
Egész más ismerni és szeretni...
Vagy ismerni, mégis szeretni…
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése