Van, hogy az ember azért akar jobb, más lenni, hogy elérje álmát.
Ragaszkodik, küzd, reménykedik...
Néha megalázkodik, földre rogy a fájdalomtól.
Mégsem adja fel, mert előtte a cél.
Én is ezt tettem...
S elértem az álmomat.
Talán azért, mert meg, vagy kiérdemeltem..?
Magam sem tudom...
De nem is számít.
Viszont előfordul, hogy az ember hiába próbálkozik...
Hiába győzi le a korlátait, hiába éri el a lehetetlent...
Az álma beteljesületlen marad.
Ilyenkor az ember csalódik, vádol mindenkit, az életet...
Miért pont vele ilyen igazságtalan.
Eközben elfelejti mennyi mindent tanult, mennyit változott...
Milyen kincseket fedezett fel, milyen tapasztalatokat szerzett.
Úgy érzi, a megtett út, a lelkesedéssel teli pillanatok...
Az álmára fordított idő, mind feleslegesek voltak.
Van, akinek a szemében ilyenkor kialszik a tűz...
S attól fél, soha többé nem lobbantja be semmi.
Ilyenkor mekkora csoda lenne, ha valaki emlékeztetné őt...
Az út már megadta nekik mindazt, amit az álomtól várt.
Van, hogy nem azért nem teljesül egy álom, mert nem érdemeljük meg...
Hanem mert az álom nem érdemel meg minket.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése