A nem lehetből, mondtam még lehet, másképp lehet…
Vagy csak így lehet, hogy nem lehet más, csak a nem lehet..?
Volt, hogy úgy éreztem, hogy ég veled, de fölsikoltott bennem a nem lehet..!
Mert hajad, orrod, szád és szemed, mert az leszek…
Megint és mindig az leszek…
Ki nyugtot csak akkor talál, ha puskavégre fogja a halál.
De december lett, megint megleltem arcod és kezed…
Egymás szájába sírtuk…
Nem lehet, hogy már csak így, hogy másképp nem lehet..!
Hajad, orrod, szád és szemed.
S Én, ki azt hittem, hogy élni ébredek, megint csak itt…
Megint e dérlepett falak között, megint a nem lehet..?
A szívem vacogott, verte a perceket, verte, hogy nem, hogy nem lehet..!
Menni az utcán, csak úgy, gázolva folyót, zihálva hegyet…
Mert voltak folyók és voltak hegyek, voltak évek, voltak emberek…
Mi volt még..?
Mi volt..!
Egy nyári perc, december udvarán…
A remény...
S a reggelek, mert most Veled, Melletted ébredek…
Hajad, orrod, szád és szemed a vállad, s a paplan alatt a kezed...
Úgy szól a szó, mint az emlékezet…
Nincs is szavam több, nem is lehet.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése