Én is megnyíltam valakiért...

Messzire nézett a szemem, fülem mindent hallani vélt…
Kinyílt előttem a végtelen, Én is megnyíltam valakiért.

Mit ér nagysága a hegynek, ha nem látja senki csúcsait…
Ha elvész értéke a kegynek, ha az Én, és a Vágy szétszakít..?

Megnyíltam hát, leomlottam, mint a hegy, bejárhatták a romjaim.

De mit ért volna az, akiért a küzdés nem megy…
Ha ünneplőm lett volna, széttépett rongyaim..?

Mit érnék, ha leomlanék, kegy vesztve a porba…
Ha nem lennék már hegy, csak ósdi rom..?

Mit érnék, ha szétkapkodnák sorra köveim…
Ha bánatom könnyeimmel takarom..?

Kinyílt előttem a végtelen, Én is megnyíltam valakiért...
Nem lettem elérhetetlen, s elér az, aki Ért.

                               €$@ß@