Illatod kísértésbe vitt...

Volt, hogy Én sem kerestem az egyenes utat...
Hanem azt, mit megsebbzet szívem mutat.

Igaz, utam Rózsa mellett vezetett el...
Mit tudtam Én mit jelent... (A rózsához ne menj közel.)

Az illata kísértésbe vitt...
Megsebezvén lelkemet az a pici tövis.

S egy csepp vér, hófehér ruhámra hullot...
Ottmaradva örökre, kimoshatatlanul.

De Te mindig keresd az egyenes utat...
Melyet tiszta, borulatlan szíved mutat.

S ha utad rózsák között vezetne el...
A rózsához ne menj közel.

Bár az illata kísértésbe visz...
De megsebzi lelkedet a rózsán a tövis.

S ha egy csepp vér hófehér ruhádra hull...
Neked is ott marad, kimoshatatlanul.

                   €$@ß@

Ez a mosoly, örökre velünk marad...

Egy mosoly, mindent képes megváltoztatni...
Egy egész életet.

Sőt, kettőt...

Két emberét.
Azokét, akik egymásra mosolyognak.
Ha ebben a mosolyban, a lelkünket mutatjuk egymásnak...

Akkor minden megváltozik.

Többé nem leszünk azok, akik a mosoly előtt voltunk.
Mert valamit elárulunk ebben a mosolyban...

Azt, amit egymás iránt érzünk.

Néha nehéz mosolyogni.
De ha az arcunk, nem is mindig mutatja...

A lélkünk attól még mosolyog.

S ezt a mosolyt érzi az, akinek köze van ehhez a lélekhez.

Ez a mosoly, örökre Velünk marad.

                                     €$@ß@

Csak azt, mi lényegem...

Van egy kincsem.

A történetünk..?
Hosszú.
De elmesélhetem.
Én találtam meg Őt...

S Ő, Önmagát nyújtotta Nekem.

Elfogadott, fényezgetett, csiszolgatott, kényeztetett.
Én, viszont Őt.
Megismertem...
Felfedeztem...
Hozzászoktam...

Megszerettem..!

Mint egy drog...
Kell nekem.
Tőle lettem...

Érte élek.

Lelket lehelt fáradt testembe.
S hogy Én mit adhatok..?
Csak azt, mi lényegem...

Az iránta érzett, színtiszta SZERELEM.

                       €$@ß@

Egymás nélkül éhezünk...

Először a szemem csókol, aztán a kezem...
Mint tenger, ömölj el érzékeimen.

Óceánként veszlek Én is körül...
Míg nem a part, s a víz összevegyül.

Együtt, egymás partján éledünk...
A fánk alatt ringat gyönyörünk.

Mi vagyunk a virág az illat a nap...
A lepkék, bennünk párzanak.

Felhők vagyunk ott fenn az égen...
Tengerszerűen lüktetünk.

Hullámaink áramlatában...
Egymásért, egymás nélkül éhezünk.

Vagy mit tudom én... Lehet részeg vagyok...
A monitor előtt most is Rólad áradok.

S ahogy a csókodba veszek...
A mindenséggel keveredve.

Előttem vannak a válaszok...
S a kimondhatatlan mondatok.

Összevissza jönnek a gondolatok...
Meg a bennünk lüktető áramok.

Ahogy csókolsz, karmolsz, ölelsz...
Szikrát vet a test, fellobban minden perc.

Te gyúló lánghalál... Égjetek szavak...
Villámok vad deltája szakad lelkünkbe.

S mi eltűnünk, mint a végtelenben a fény...
Érzékeink káprázó tengerén.

                        €$@ß@

Légy Önmagad...

Ne akarj úgy élni, gondolkodni, cselekedni, hogy másoknak megfelelj...

Mert akkor sohasem leszel az aki valójában vagy.

Ha mindig úgy élsz, mások mit szólnak vagy gondolnak Rólad...
Általuk kitalált személy leszel és nem Önmagad.

                                     €$@ß@

Csak észre kell venni...

Nem kell az élményeket keresni...
Észre venni kell őket...
Mindenütt ott vannak.

                      €$@ß@

Nézz a szemembe...

Nézz a szemembe, ne félj attól, amit látnál...
A szememben van minden, mire valaha is vágytál.

                    €$@ß@

Ha valakit szeretünk...

Alapvetően olyan lények vagyunk, akiknek vágyai szerények és szerénytelenek.

Ha valakit szeretünk, attól a tudattól is boldogok vagyunk, hogy a világon van.

De mert folyton látni kívánjuk, soha nem telünk be vele.

                                       €$@ß@

Te is csukd be a szemed, hogy láss...

Vakon kell hinnem abban, akit szeretek...

Különben a feltétlen bizalom elvész.

S néha be kell csuknom a szemem, hogy lássak.

                           €$@ß@

Mindig van aki...

Van, aki leült mellém...

Van, akit a szívem elhagyott.

Van, akire követ dobtam...

Van, akire csillagot.

                                     €$@ß@

Érted vagyok aki vagyok...

Semmit sem szabad várni a világtól...

Attól se, akit szeretünk...
Attól se, aki Bennünket szeret...
Sokan azt mondják, úgy élj...
Mintha minden napod az utolsó napod volna...

Pedig, nem úgy kellene...

Úgy kellene, mint akinek már meg kellett volna halnia...
Akinek már az orvos is megmondta...

Három nap az élet az életed...

S ő megéli a negyediket, az ötödiket, a sokadikat is.
Mert aki már lemondott, az nem vár már semmit...

Annak minden perc ajándék.

Ha szeretsz se várj Tőlem semmit...

Met ha szeretsz, Napod legyek...

Amitől örömmel veszed a mégoly gyenge téli sugarat is...
Ne várj tőlem semmit...

Örömed legyek Neked...

Az, hogy vagyok, hogy Érted vagyok aki vagyok...

S Én majd megpróbálok világítani Neked.

                               €$@ß@

Nem szabad feladni...

Amit egyszer elhatározunk, azt nem szabad feladni...

Mert attól a dolgok, még ugyanúgy mennek tovább...
S különben is ki az aki azt akarja, hogy a legnagyobb ellensége...
A saját tehetetlensége legyen.

                                          €$@ß@

Egyszer...

Feküdj le egyszer, csak úgy egymagad...
Nézz fel az égre, s engedd el magad.

Hagyd, hogy egy csillag messzire repítsen...
Hagyd a szíved, amerre akar arra vigyen.

Öleld át most azt, akit szeretnél...
Tedd azt amit amúgy, sohasem tehetnél.

Mert egyszer lehet, szabad a szíved igazán...
Egyszer, egy romantikus csillagos éjszakán.
      

                             €$@ß@

Benned van...

A változás ami után sóvárogsz, nincs messze Tőled...
Mivel nem rajtad kivül, hanem Benned van.

                                        €$@ß@

Lehetnél...

Lehetnél a minden, ami nincsen...
A szó, ami mindig kimondható...
Lehetnél ölelés, örök pillanat...

De most elég volna, egy simogató mozdulat.

Lehetnél válasz a kérdésre...
Amit nem kell megmagyarázni...
Lehetnél könnycsepp az arcomon...

Tudod... Van, hogy nagyon tud fájni.

Te vagy a kezdet, s Te vagy a vég...
Minden pillanat, ami jöhet még...
Te is jöttél... Én is jöttem...

Nem csak Te, Én sem jöttem könnyen.

Mint a mesében, ott van a szemedben...
A csend, néma ígérete, a szerelem (holt) tengere...
Oda csak az jut el, aki el sem indul...

Csak az érti, aki kérdés nélkül kérdez.

Az mondja a legszebbet...
Aki hangok nélkül szólal...
Hát, Te legyél nekem az utolsó mondat...

Szívemben a legmélyebb sóhaj.

                            €$@ß@

Te mit választanál..?

Ha választanod kellene, Te mit választanál..?

Az elnézést, vagy a szigort..?

Én az elnézést, mert az időt ad az embernek, hogy megváltozzon...

S nem a szigort, amely rosszabbá teszi a másikat...
Főleg nem a siettetést...
Amely köztudottan, nem vár megbánásra.

                                          €$@ß@

A szemeidben...

Ha a szemeidbe nézek, látom a tengert...
Egy homokpartot, a kék eget, s egy szikrázó napot...

Látok csillogó gyémántot, egy gyönyörű smaragdot.

Mikor a szemedbe nézek, Magamat látom...
Mosolyogni látom, ölelő karodban megpihenő lelkem.

Látok egy új világot, mely eddig csak álom volt...
S látom az utat, mely a jövőnkbe tekint.

Szemeidben egy világ mosolyog vissza Rám.

Mikor a szemeidbe nézek, testünk egyé vál...
S a mámor hevében, hangunk az égbe száll.

 

                                    €$@ß@

Legyen elég, mindent csak egyszer...

Mindent meg kell tapasztalnunk...

Nem az utolsó virágszirom, hanem az egész virág...

S minden leszakított szirma, egyformán fontos.

A tévedés is fontos...
Mint ahogy fontos a kiábrándulás...

A találkozás és az elválás...

Fontos a boldogság, fontos a boldogtalanság...
A szenvedély a közöny...
Az árulás a bűnbánat...
A gyötrelmes egyedüllét, s egy elviselhetetlen kapcsolat...
Az elhagyás a visszatérés...

A hűség, és sajnos a hűtlenség is kihagyhatatlanul fontos az életünkből. 

Mindent meg kell tapasztalnunk, rosszat és jót.
Éreznünk kell a súlyát...

De legyen elég, mindent csak egyszer...

                                                  €$@ß@

Veled...

Nem az a fontos, hogy egy hatalmas óceán partján gyönyörködöm a naplementében.

Hanem az, hogy ül-e Mellettem valaki.

                                  €$@ß@

Akik vagyunk, s akik lenni akarunk...

A múltunk, ne határozza meg azt, akik vagyunk...
De része legyen annak, akivé válni akarunk.

                               €$@ß@

A fénybe nézz...

Ember, kelj fel, tudod, hogy várnak Rád...
Új dalt forralt Benned aki mindent lát.

Szétfolyt, ami rég volt, mostanra senki sem értené.

Kezdet, végzet, egyik sem rejtély már...
Nyersebb verset, már nem dalolhatnál.

Nincsen más, csak a hit és a dac...
A tiéd csak az marad, amit másoknak adsz.

Mindig a fénybe nézz...
Mert szebbet még soha nem láttál.

Biztos a fénybe érsz...
Ha fel tudsz állni, mikor elbuktál.

Még bírnod kell, nem felejtheted el...
Hogy az a nyughatatlan szív, lobog Benned.

Éltet a lélek, de közben a vágy eléget...
A tenger egyszer elnyel, de hagyj itt egy szép emléket.

Nincs is más, csak egyetlen dal, amit mindenhová hordasz magaddal.

Mindig a fénybe nézz...
Mert szebbet még soha nem láttál.

Biztos a fénybe érsz...
Ha fel tudsz állni, mikor elbuktál.

Még bírnod kell, nem felejtheted el.
Hogy az a nyughatatlan szív lobog Benned.

Vagy-vagy...

Sikeres akarsz lenni, vagy boldog...?

Boldog vagyok, mert azzal élek, akit szeretek...

Nem adtam el a lelkem se a Pénz Istenének, se a Politika Ördögének.
Boldog vagyok, mert szabadon élek, szabadon döntök.

Olyan munkát végzek, amelyben jól érzem Magam...

Annyit dolgozom, amennyi még jólesik...
Annyit alszom, amennyit a szervezetem követel.
Nem ugrálok másoknak...

S látom a munkaidőm végét.

Boldog vagyok, mert nem irigylem a gazdagok sikerét.
Elhatároztam és tudatosan vállaltam a vagy-vagy kérdést...

El tudtam dönteni, hogy jól akarok élni, vagy jó életet akarok élni.

                                                 €$@ß@

Tudom, hogy igazak... Tudom, hogy szépek...

Vannak gondolataim, melyeket Magamban...
Vagy a Blog piszkozatai között őrzök.
Nem azért, mert nem igazak...
Vagy szégyellnem kellene őket.

Mindössze azért, mert még nem érkezett el az idejük.

Szeretném, ha más is ismerné őket, de nem lehet.
Még nem lehet.

Feszítenek, kitörni vágynak, de uralkodom felettük.

Még nem engedhetem szabadjára őket.
Tudom, hogy igazak...
Tudom, hogy szépek...

S tudom, hogy a valóságról szólnak.

Egy későbbi valóságról.

Akkor kell kimondanom őket.

                               €$@ß@