Lehetnél...

Lehetnél a minden, ami nincsen...
A szó, ami mindig kimondható...
Lehetnél ölelés, örök pillanat...

De most elég volna, egy simogató mozdulat.

Lehetnél válasz a kérdésre...
Amit nem kell megmagyarázni...
Lehetnél könnycsepp az arcomon...

Tudod... Van, hogy nagyon tud fájni.

Te vagy a kezdet, s Te vagy a vég...
Minden pillanat, ami jöhet még...
Te is jöttél... Én is jöttem...

Nem csak Te, Én sem jöttem könnyen.

Mint a mesében, ott van a szemedben...
A csend, néma ígérete, a szerelem (holt) tengere...
Oda csak az jut el, aki el sem indul...

Csak az érti, aki kérdés nélkül kérdez.

Az mondja a legszebbet...
Aki hangok nélkül szólal...
Hát, Te legyél nekem az utolsó mondat...

Szívemben a legmélyebb sóhaj.

                            €$@ß@