2011. július 7., csütörtök

Emberül...




Valahogy mindig félúton vagyok, remélve, nem vagyok útban senkinek.
S míg valahonnan, bárhova jutok, valami jót mindig magammal viszek.

Valahogy mindig félúton vagyok, úton a múltból a most felé.
S ha elhiszem, szép jelenem élem, hegyek omolnak a lábam elé.

Valahogy mindig félúton vagyok, néha félek, elfogy alólam az út.
Olykor elfog egy furcsa érzés, hiába megyek, minden út körbefut.

Valahogy mindig félúton vagyok, mondják... az út a fontos, nem a cél.
Vezet hitem eltökélt önmagam, hisz minden lépés a csillagokig ér.

Valahogy mindig félúton vagyok, mint ki örökké utazni kényszerül.
Csomagom könnyű, egy szív, s egy lélek, hát próbálok úton maradni...

Emberül.

                                          €$@ß@

1 megjegyzés:

  1. Isten éltessen, és boldog névnapot tegnapra!!! Bocsi hogy nem jelentkeztem, de ki ment a fejemből. majd jelentkezek hogy megbeszéljük mikor látogassunk meg, mert már egy ideje tervezzük, de még nem sikerült időt keríteni.
    Jó légy

    VálaszTörlés