Mennyi el nem mondott szó, mi arra vár... Hogy kimondjam, már százszor kezdtem el talán. Millió féltve őrzött érzés, szomorú szivem legmélyén hever... Mert sosem mondtam el.
Hogy Te vagy aki kell, Rád vágyom, Te vagy, aki kell minden áron... Szorosan ölelj, hogy fájjon, úgy mint semmi más. Csak Te vagy az életem, halálom, kiért néha könnyezem, belátom... De ez az ami tán, a legszebb vallomás.
Mennyi dal és mennyi féltett gondolat... Nem maradt Csak széttépett papirdarab. De titkom megőrzöm minden áron... Mig legalább nem jön majd egy apró jel, hogy bátran mondjam el.
Hogy Te vagy aki kell, Rád vágyom, Te vagy, aki kell minden áron... Szorosan ölelj, hogy fájjon, úgy mint semmi más. Csak Te vagy az életem, halálom, kiért néha könnyezem, belátom... De ez az ami tán, a legszebb vallomás.
Ezentúl Én vigyázok Rád, a karjaidban töltök minden éjszakát... S mstantól ha úgy kell, ha akarod ezerszer mondom el.
Hogy Te vagy aki kell, Rád vágyom, Te vagy, aki kell minden áron... Szorosan ölelj, hogy fájjon, úgy mint semmi más. Csak Te vagy az életem, halálom, kiért néha könnyezem, belátom... De ez az ami tán, a legszebb vallomás.
Te vagy aki kell, Rád vágyom Te vagy, aki kell minden áron... Szorosan ölelj, hogy fájjon, úgy mint semmi más. Csak Te vagy az életem, halálom, kiért néha könnyezem, belátom... De ez az ami tán a legszebb vallomás.
Csak Te vagy az életem, halálom, kiért néha könnyezem, belátom... De ez az ami tán a legszebb vallomás.
Meddig él, a régen várt csodám Veled, gyönyörű még, amíg csend van benned. Hát menj ha hív, a szó mi szívedig hatol, s ereje így, kilök a pillanatból.
Nem az arc, nem a hang, nem a kéz, mi fáj, ha holnap nincs itt már. Ez a perc, ez a nap, ez az év, mit elszalasztottál.
Van-e olyan szép a messzeség, hogy ne legyen az túl nagy veszteség... Mit ellopsz, mit eldobsz, ami itt és most még benned él.
Van-e olyan kín, mit át nem élsz, ha valamire várva elcserélsz... Nincs máshol, nincs máskor, mert csak itt és most van jól.
Nem a csend, nem a zaj, nem a fény, mi fáj, ha másról szól... Ez a perc, ez a nap, ez az év, mi nincs tovább, mert itt és most van jól.
Várni Rád nem nagy áldozat nekem, egy életen át, köti a vágy a lelkem. Csak az fogy el, mit együtt végig élhetnénk, és sose leszünk, akik együtt lennénk.
Nem az arc, nem a hang, nem a kéz, mi fáj ha holnap nincs itt már... Ez a perc, ez a nap, ez az év, mit elszalasztottál.
Van-e olyan szép a messzeség, hogy ne legyen az túl nagy veszteség... Mit ellopsz, mit eldobsz, ami itt és most még benned él.
Van-e olyan kín, mit át nem élsz, ha valamire várva elcserélsz... Nincs máshol, nincs máskor, mert csak itt és most van jól.
Van erőd, hogy eltaszítsd, s örök vágy, hogy újra hívd... Mi marad, ha távol járok minden álmunkból, mi itt és most van jól.
Csak itt és most van jól... Éld tovább..! Éld tovább..! Tényleg rólunk szól..!
Ez a perc, ez a nap, ez az év, de csak itt és most van jól!
Éld tovább..! Éld tovább..! Rólad s rólam szól..!
Ez a perc, ez a nap, ez az év, csak itt és most van jól!
Van-e olyan szép a messzeség, hogy ne legyen az túl nagy veszteség... Mit ellopsz, mit eldobsz, ami itt és most még benned él.
Van-e olyan kín, mit át nem élsz, ha valamire várva elcserélsz, Nincs máshol, nincs máskor, mert csak itt és most van jól.
