Írhattam volna Én is…
De a Kedvesem ajándékozott meg ezekkel a sorokkal.
"Sosem voltam az a típus, aki csak úgy odaveti, hogy...
Szeretlek.
Mert nekem ez a legnagyobb dolog a világon.
Ezért amikor rájöttem, hogy Beléd szerettem...
Ez egyfajta csoda volt a számomra.
Minden elővigyázatosságom és fenntartásom elszállt akkor..
Amikor a szemedbe néztem.
Mert láttam, hogy ez egy életre szól.
Néha még most sem hiszem el...
Mennyire szerencsés voltam, amikor Rád találtam.
Te vagy mindaz, amire vágytam...
S amit sosem reméltem, hogy megtalálhatom.
Amikor átöleljük egymást, nem akarlak elengedni...
Mert tudom a szívemben...
Sehol a világon nem tudnék Hozzád hasonlót találni.
A boldogságod számomra minden...
Mert tudom...
Soha, de soha nem fogom még egyszer ezt érezni."
Zit@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése