Lehetnél víz, mely szememből távozva ajkamat csókolja…
De földemmé váltál, melybe boldogan eresztem gyökerem.
S lehetnél szél, mely könnytől fénylő arcom simítja…
De csapadékom lettél, mitől újra virágba borult szívem udvara.
S porrá váltottál minden karót, mi eddig vérző húsomat nyeste.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése