:)

Szivárványba mártom ecsetem...

S azzal festem ki a lelkedet.

                                             €$@ß@

Amilyen igazából...

Mikor az ember visszanéz magára...

Milyen is volt régebben...
Azt veszi észre, hogy két emberré vált.
Az egyik az mélyen benne él...

Amilyennek lennie kéne.

A másik meg...

Amilyen igazából.

                    €$@ß@

Magyar vagyok...

Magyar vagyok...
Legszebb ország hazám, az öt világrész nagy terűletén.

Egy kis világ maga...
Nincs annyi szám, ahány a szépség gazdag kebelén.

Van rajta bérc...
Amely tekintetet vét a Kaszpi-tenger habjain is túl.

És rónasága...
Mintha a föld végét Keresné, olyan messze-messze nyúl.

Magyar vagyok...
Természetem komoly, mint hegedűink első hangjai.

Ajkamra fel-felröppen a mosoly...
De nevetésem ritkán hallani.

Ha az öröm, legjobban festi képem...
Magas kedvemben sírva fakadok.

De arcom, víg a bánat idejében...
Mert nem akarom, hogy sajnáljatok.

Magyar vagyok...
Büszkén tekintek át a multnak tengerén.

Ahol szemem egekbe nyúló kősziklákat lát...
Nagy tetteidet, bajnok nemzetem.

Európa színpadán mi is játszottunk...
S nem mienk volt a legkisebb szerep.

Ugy rettegé a föld kirántott kardunk...
Mint a villámot éjjel a gyerek.

Magyar vagyok... Mi mostan a Magyar..?
Holt dicsőség halvány kisértete.

Föl-föltünik s lebúvik nagy hamar...
Ha vert az óra odva mélyibe.

Hogy hallgatunk...
A második szomszédig alig hogy küldjük életünk neszét.

S saját testvérink...
Kik reánk készítik a gyász s gyalázat fekete mezét.

Magyar vagyok...
S arcom szégyenben ég, szégyenlenem kell, hogy Magyar vagyok.

Itt minálunk nem is hajnallik még...
Holott máshol már a nap úgy ragyog.

De semmi kincsért s hírért a világon...
El nem hagynám én szűlőföldemet.

Mert szeretem, hőn szeretem, imádom...
Gyalázatában is nemzetemet..!

Kincsem...

A Kincsünk, csak úgy tarthatjuk a markunkban..

Mintha vizet tartanánk.

Mert ha megszorítjuk eltűnik...

Ha kisajátítjuk, tönkretesszük.

Szabadon kell tartanunk, s örökre a Mienk marad.

                          €$@ß@

De, van ám...

Ne egy arcból ítélj, egy fénykép alapján...
Csak a szíved mutatja meg, ki is vagy igazán.

Fontold meg jól, mit és miért teszel...
Mert van kinek öröm, hogy létezel.

                           €$@ß@

Igazán...

Szeretlek...

Igazán.

Mert Benned a valóság az álmaimmal egyesült.

                                   €$@ß@

Én, Én vagyok...

Nem keverendő össze a személyiségem a viselkedésemmel.

A személyiségem, Én vagyok...
A viselkedésem pedig attól függ, ki hogyan áll hozzám.

                                             €$@ß@

Csak a most számít...

Ott vagyunk, ahová gondolataink hoztak...

S holnap ott leszünk, ahová gondolataink vinni fognak.

                              €$@ß@

A lelkemmel kerestelek...

Minden pillanatban téged kerestelek.
A lelkemmel kerestelek...

Mert szükségem volt-van a mosolyodra, az érintésedre...

A szemeidben fénylő tűzre.

A szívem fele nálad van, s míg a másik fele nem volt velem...

Nem lehettem egész.

                                   €$@ß@