Voltam már féltékeny, halk, hangos, magamban mérges...
Tudok
vidám lenni, szomorú, na meg őrült.
Tudom mit jelent gyűlölni, gyűlölve szeretni...
Az átlagnál érzékenyebbnek
lenni.
Hol befordult, de inkább nyílt vagyok...
Vannak szavak amiket útálok...
De a békesség a
legjobb érzés.
Mondataimban keresem a rímet a dallamot...
Ez is mind-mind Én vagyok.
Van, hogy be nem áll a szám, máskor csendben
figyelek csak Rád...
Nem vagyok a nagyok között, egyik rétegbe sem
tartozom...
Különcként tekintek az életre...
De ember vagyok..!
Köztetek lépkedek...
S nem csak egy
szobában tanultam az életet...
De ne hidd, hogy hiszékeny vagyok...
Láttam sok mindent, élek...
Talán vannak akik szeretnek és itt
vagyok...
Igen, ez mind Én vagyok...
€$@ß@

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése