Van, csak egy pillanatot kapunk...
Ami megérint.
Egy mosolyt, egy kedves szót, egy ölelést.
Aztán a pillanat elillan.
Mi pedig szomorúan nézünk utána, s nem értjük, miért...
Miért csak ennyit..?
Aztán lassan kezd körvonalazódni...
Azért, hogy újabb erőnk legyen.
Amikor már majdnem feladnánk álmainkat...
Megérezzük...
Mire vágyunk.
Nem szabad beérnünk kevesebbel.
Újra meg újra át kell éreznünk...
Milyen az Igazi Pillanat.
Várni tovább...
Kitartóan...
Mert előbb-utóbb eljön az a pillanat is.
Ami örökké a miénk marad.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése