Megtaláltalak...

 

 

 

 

Az ember szüntelen...
Fut...
Lohol...
Szalad.

S míg szíve átalussza...
Ezeréves álmát.

Elméjével űzi azt...
Mint valami vadat...

Az Élet, két part közti...
Ködhomályán át.
Ó, hány gyönyörű álmot...
Űztem eddig Én is..!

S mikor némelyikre...
Utam pora szállt.

Újra kiástam...
Mint valami bálványt...

Számon se tartva...
Bukásuk dús sorát.
Ma már nem ások...

Nem kell régi álom.

Peregjen mindre...
Rozsdás fűzfa-bánat.

Ragyogjon a vén Nap...
Végre új csodákon.

Melyekben Téged...

 

Téged megtaláltalak.

 

 

                  €$@ß@