Március 8.

 

 

 

Talán furcsa, hogy egy újabb Nőnapi bejegyzést írok...

De most valamiért, ez így alakult.

S ha ezzel a kis irománnyal hozzá tudok járulni...
Azon férfi társaimnál, akik e sorokat olvasva...
Szélsebesen elrobognak még a virágboltokba...
Kedvesüknek, Szerelmüknek...
Édesanyjuknak, Nőrokonaiknak...
Munkatársnőiknek virágot venni e jeles nap alkalmából...
Akkor már megérte.

Szerintem minden Nő örömmel veszi...

Ha a környezetében élő férfiak...
Legalább ezen az egy napon kicsit figyelmesebbek...
S netán még virággal is meglepik…

Bár mindig akadnak kivételek...

Akik ezt nem tudják értékelni.
Azért azt ne felejtsük el...
Ennek az ünnepnek sem az a lényege, hogy...
Az év egy napján a figyelmünk a Női nemre terelődjön.

Tegyétek ezt egész évben, ugyan úgy, mint Én...

Ne csak ezen az egy napon legyetek figyelmesebbek, kedvesebbek…

Március 8.

Ha halljuk ezt a dátumot...
Számtalan országban sok millió embernek...
Mindenütt ugyanaz jut az eszébe..
Ezen a napon a főszerep a Nőké, a Hölgyeké, a Lányoké...
Az Édesanyáké, a Nagymamáké.

Szeretem ezt az ünnepet...

S nem csak ezért a Különleges alkalomért...
Még akkor is, ha néha csalódást okoz.
Nekem ez az ünnep már a tavaszt jelképezi.
Bár nem egy örömteli alkalom szülte ezt az ünnepnapot...
S a mai fiatalok többsége nem is tudja honnan ered...
De látva a családi hagyományokat...
Ők is lelkesen köszöntik ezen a napon a környezetükben élő hölgyeket.
Hát csak kitartóan...

S ne hagyjátok, hogy Bárki letörje lelkesedéseteket...
 

                              €$@ß@