Tudom, hogy tudod...



Háborgó tengerek...
Hullámaid...

Zátonyra futott álmokat sodornak a mélybe.

Idővel...

Porrá válik a remény is...

Akár a csillagos égbolt emléke.

A víz, néha kagylót vet a partra...

Melyben igazgyöngy lakik...

Az Öröm...

Remegő kezekkel magamhoz ölelem...

Bár tudva...
Mire a hajnal első sugara...

Csókot lehelne halovány arcodra...

Úgyis összetöröm.

 

 

                               €$@ß@