Egyetlen nedves érintés...

 

 

 

 

Érdekes érzelmi megnyilvánulás maga a csók a csókolózás...
Sokszor, Tőlünk függetlenül...
 
Önálló életet él...
 
Mert ha meg kellene fogalmaznom mi is valójában a csók..?
Leírhatnám egyetlen mondatban...
Valahogy így...
 
Vad érzelemmel párosult közlési forma, egyetlen nedves érintésben...
 
Ennyi lenne..?
 
Igen is meg nem is...
 
Itt, azért megjegyezném...
A legtöbb csók...
Meg sem közelít egy igazi csókot...
Csak valami nagyon gyenge utánzatnak minősül.
Mert a csók lényegét nem a két egymásra szorított száj adja...
Nem is a forróság, amit a vér visz bele...
Hanem az, ami a mélyén van.
 
A lélek..!
 
S a lélek által feltárt szédületes magasság...
A testi-lelki feloldottság, amelybe csak a lélek repíthet.
 
Csak a lélek teheti, hogy a csók megrázzon, elhamvasszon...
 
S a végén ne maradjon Belőled semmi...
Csak egyetlen halálosan nagy vágy.
Ne kelljen, soha, felébredned belőle.
 
Mert az igazi csókból, fájdalmas az ébredés.
 
Még annak a tudatában is, hogy a csókot meg lehet ismételni.
Újra meg újra képes felrepíteni végtelen magasságokig...
Súrolva az Eget...
A Mindenséget.
Fáradhatatlanul ájultan bele zuhanni a másik emberbe...
Érezni valamit...
Valamit, ami mindennél több...
Abból az álomból...
Akaratból...
Amivel megalkottak minket...
Embereket. 
 
S amilyennek az igazi boldogságod, örömöd elképzelted.
 
Az igazi csókból való ébredés...
Nem több, mint egy zuhanás...
Az égből a földre.
Vagy ha így jobban tetszik...
 
A határok közé zárt végtelenből a porba.
 
Mert az igazi csók...
A végtelent is akkorának engedélyezi...
 
Amekkorát a szerelmed betölt.
 
 

                                        €$@ß@