Igen, néha Én is sírok.
Férfi létemre.
Nekem is van szemem...
S van könnycsatornám is...
Érzékeim...
Érzelmem...
Szenvedélyem...
Ugyanaz a táplálék táplál...
Ugyanaz a fegyver sebez...
Ugyanaz a tél és nyár hűt és hevít...
Akár egy Nőt...
Ha megszúrnak, Én is vérzek...
Ha csiklandoznak, Én is nevetek...
S ha megmérgeznek...
De úgy is tudod...
Akkor hát miért ne panaszkodhatnák Én is..?
Miért ne sírhatnék..?
Mert az férfiatlan..?
Miért lenne férfiatlan..?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése