2017. augusztus 21., hétfő

A harmadik fél tényleg jobb, vagy csak egy álszent pótlék..?







Voltam már harmadik fél egy kapcsolatban... 
Pofátlanul én kavartam fel az állóvizet... 
De ahova befértem harmadik személyként...
Ott már valami rohadt...
Most viszont egykori harmadik félként fogom elmesélni...
Az Én volt harmadik felemnek...

Miért ne bízz mindig a pótlékként funkcionáló plusz szereplőben... 


Először tisztázni szeretnék valamit az elején... 
Harmadik félről nem csak akkor beszélek...
Ha a páromon kívül valakivel összejárok...

A párzást gyakorolni vagy romantikázni...  

Harmadik fél lehet bárki...
Aki egy olyan funkciót pótol, amit a páromtól szeretnék megkapni...
Tehát, amikor leülök Massenger elé a tiszteletbeli "Hugomnak"...
Vagy Neked kiönteni a lelkem...
Azért, mert életem párja történetesen nem akar meghallgatni...
Vagy a homokba dugja a fejét...
Akkor már el lehet kezdeni gondolkodni...

Ugye mennyivel másabb ebből a perspektívából..? 


Sok ember ugyanis hajlamos arra...
Ha hiányzik pár apró részlet a kapcsolatából...
De egyébként minden rendben van...
Akkor nem akarja eldobni az egészet...
Helyette inkább elkezd máshol kunyerálni... 
Olyan ez, mint ha elkérnéd a szomszéd kenyérpirítóját...
Mert a ti konyhátok még nem teljes...
Ugyanis, ha túl sokszor kéregetsz...
S eszed ágában sincs megteremteni a saját kapcsolatodban azt...
Amire szükséged van...
Akkor idővel könnyen megfordulhat a fejedben a váltás lehetősége...
Megjegyezném...

Nem tartozom a sok ember közé...

Sosem tartoztam közéjük...

Harmadik félként az érzelmeim mindig is...

Tiszták és őszinték voltak...


S akkor is, amikor annak a harmadik félnek Én kerültem a célkeresztjébe...

Sajnos, vagy nem...
De Én nagyon szerelembe tudok esni...
S rohadt nehezen tudok kilábalni belőle...

Csak tudod, harmadik félnek lenni jóval komolyabb...


Szórakozni az érzelmeimmel, több mint nettó gerinctelenség...

A Részemről, ezt nem észrevenni pedig több mint vakság...

S itt jöttél képbe te, az Én álszent pótlékom... 


De miért is voltál tökéletes, mint az Én harmadik felem..? 

Mert neked megvolt mindened, ami nekem hiányzott...


Hangsúlyozom, ami nekem hiányzott... 


Nem pedig a valódi tökéletességedről beszélek... 


Ezt viszont addig nem vettem észre...

S nem is akartam észrevenni...
Amíg mellettem volt a párom...
S, hogy miért nem..?

Mert könnyebb volt a reménykedés illúziójában élnem... 


Mint az otthoni problémákon gondolkodnom... 
Ezért istenítettelek, téged aki meghallgatott s kiönthettem neked a lelkem.... 
Aki ráadásként még romantikázott is velem...
A többiről nem is beszélve... 
S közben toltam el magamtól még jobban a párom... 
Te, aki most ezt olvasod, s tanulni akarsz az Én hibáimból...

Félre ne érts... 


Nem azt akarom mondani, hogy ki kell tartani valaki mellett... 
Aki nem akar elég időt és energiát áldozni ránk... 
Eszem ágában sincs erre ösztönözni... 

S mindenféle hülye indokokkal, elfojtani magadban a hiányérzeted...


Én sem tettem, s holnap sem tenném másképp... 


Csak gondolkozz el, hogy kitől mennyit kapsz...


Mert, ha az a másik csak ideig-óráig akar veled maradni...

Mint az Én esetemben...

Neki csak a torta egy szeletét kell tökéletesen elkészítenie... 


Szóval, mielőtt azért az egy szeletért eldobnád a másikat...

Mint ahogy Én megtettem...
Tegyél fel magadnak néhány kérdést...
Nem lehetne inkább a meglévőt helyrehozni..?
Mit akarsz a harmadik féltől..?
A pótlék jobb, mint a párod, vagy csak kiegészíti azt..?

Én is feltettem ezeket a kérdéseket Magamnak...


S a válaszaimat elég ha az Én álszent pótlékom tudja...


Beleégettem egy életre az emlékezetébe...


Ezek megválaszolása után elkezdhetsz gondolkodni...

Továbbállsz vagy maradsz..? 
De hidd el, a legjobb dolog, amit tehetsz, ha valami már menthetetlen...
Az, hogy kilépsz a kapcsolatból, mielőtt egy újba kezdesz... 

Te se tarts több vasat egyszerre a tűzben...


Mert azzal csak a saját lelki szegénységed bizonyítod... 




                                   €$@ß@


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése