A lélek fájdalomcsillapítói... 6. fejezet...

Élősködés...

Ártani, nemcsak közvetlen támadással lehet...

Hanem burkoltan, szeretetbe csomagolva is...

Meg is teszi ezt sok olyan ember...
Aki megtanulta...

Saját erejének használata nélkül is elérhet eredményeket...

Ők az energiavámpírok...

Azok az emberek, akik úgy kérnek segítséget...
Simán meg tudnák csinálni maguk is...

Úgy öntik rád folyamatosan a problémáikat...
Meg sem hallják a megoldási javaslataidat...
S úgy akaszkodnak rád...
Le sem tudod, vagy akarod vakarni őket magadról...

Ismerős, ugye..?

Mindannyiunk életében akadnak vagy akadtak ilyenek...

Nem tanultak meg önállóan élni...

Ezért élősködnek másokon... 

Képtelenek meghúzni a segítségkérés egészséges határait...

Addig vesznek el, amíg adnak nekik...

Ha pedig ezt a másik ember megelégeli...
Akkor önmagukat áldozatnak...
Embertársukat pedig lelketlen szemétnek bélyegzik...

Ez is egy fajta fájdalomcsillapító...

Van, aki le tud így élni egy egész életet...

Miközben másokét keseríti meg...
Sokszor ennek a mentalitásnak egyenes következménye...

Az ilyen ember egyedül marad...

Egy idő után ugyanis mindenkinek elege lesz abból...
Ha folyamatosan az ő vérét szívják...

A fejezet zárásként egy utolsó gondolat...

Hányan gyalogolnak be úgy a temetőbe... 
Eltemetve a céljaikat, álmaikat, vágyaikat...

Mindazt a csodát, amit megélhettek volna... 

Pedig nem kellett volna így történnie...

Ha az energiáikat a változásba fektették volna...

                                                                   
                                                      €$@β@