Gondolatok Nő és Férfi elköteleződéséről... 2. fejezet...

Van az a hátha típusú Nő...

Aki lesben áll, és várakozik... 

A szíve a torkában dobog, hátha ez a férfi lesz... 

Ő, vele majd helyére kerülnek kibicsaklott...

Magányos élete elkószált puzzle-darabkái...

Vele majd közös életet tervezhet...

Közös életet játszhat... 

Mert ez a férfi hátha megkéri a kezét... 

Hátha elveszi feleségül... 

Hátha gyereket akar majd tőle... 
A nő fél megnyílni, fél őszintének lenni.

Egy hátha nő lelkizik, tépelődik...

Végül az ész, és a belekódolt társadalmi normák...

Az anyai ösztön, és a családi minta sürgető szavára hallgat...

Fogja magát, és kényelmesen elhelyezkedik...

A párkapcsolat védelmező ölében...

A biztonság örömlánya lesz, komfortzónájának kéjnője. 

Nem akar magára maradni, inkább támaszkodik...

Mert az egyedüllét réme erősebb...

Az elköteleződéstől való rettegéstől. 

Anyagi biztonsága...

Biológiai vekkere elhallgattatása érdekében...

Szisztematikusan felépít egy üres kagylóhéj életet...

Egy kirakatéletet, és feligazítja a mosolyálarcot. 

Bár kapcsolatban él...

Mégis előfordul, hogy élete végéig immúnis marad...

Az elkötelezett szerelemre...

A közös élményekre...

A teljes élet szövetségére...

A kötelék valódi biztonságára. 

A hátha nő a párkapcsolat biztonsága érdekében...
Esztelen, semmitmondó és tökéletes értelmetlen érvekkel magyarázva... 
Képes még az anyai ösztönt is mélyre rejteni, elsorvasztani önmagában. 

Az ilyen időpazarló, lemondásra késztető együttélésekben való bennrekedés során...
Az idő múlásával önmagában is elveszíti a hitét... 

Azt gondolja, soha nem elég jó, de hátha mégis… 

Saját magában elbizonytalanodva még nehezebben hozza meg azt a döntést... 

Kilépjen e a kapcsolatból. 
Az a férfi mélyíti el a bizonytalanságérzését...

Akitől a megerősítést várná.

                                  €$@ß@