A lehetetlen...

A lehetetlen...

Csupán, egy semmit mondó szó.

Amelyet a kis emberek tettek naggyá...
Mert számukra, könnyebb egy készen kapott világban élni...

Mint felfedezni magukban rejlő erőt a változtatásra.

A lehetetlen nem tény...

Mindössze egy elhamarkodott vélemény.

Nem kinyilvánítás...

Hanem kihívás...

Lehetőség...

Egy múló pillanat.

Így hát számomra nem is létezik..!

                             €$@ß@

Ez a boldogság...

Lelkem a lelkedé...
Virágaim, térden állva nyújtom át neked.

Verset írok, felolvasom...
S Te verdeső pillákkal élvezed.

Kebled hullámzik, pír önti el arcodat, kezed nyújtod...
Érinteni nem merem, mert tudom elveszíteném fejem.

Nem, nem lehet...
Talpra szökkenve, menekülnék a szabad levegőre.

Hiába a jeges fürdő...
Te ott állsz, s csak vársz órákon át, kinyújtott kézzel.

Hullámozó kebleiddel...
Tested testemmel ringatod.

Hát ez a boldogság.
Ez a szerelem..!

                                   €$@ß@

Szabadon...

Ha valakit igazán szeretünk...

Nem akarhatjuk, hogy örökre ugyanolyan maradjon.

Engednünk kell, hogy szabadon változhasson.

                                              €$@ß@

Mint ha...

Azt mondják, egész életünkben csak keresünk...

De ez nem igaz..!
Nem mindig.

Csak addig, míg rá nem találunk arra...

Ki ugyan úgy szeret, mint mi.

S ha végre rátaláltunk...
Már csak azt kellene megtanulnunk...
Ne csak néha...
De minden napunk úgy éljük...

Mint ha nem lenne már több időnk.

                              €$@ß@

Tévedéseink...



Tévedéseim felét azért követem el...

Mert a szívemre hallgatok, amikor az eszemre kellene...

A másik felét pedig azért...

Mert az eszemre, amikor a szívemre kellene.

De még mielőtt azt hinnéd, Te különb vagy..?
Hát, óriásit tévedsz…

                                             €$@ß@

Hajóztam utánad...

Elengedtél, visszahívtál...
Nagy vízben vetettem Neked ágyat.

Fáradhatatlan tengerészként...
Kezemmel hajóztam utánad.

Amerre mentél, nyomokat hagytál...
S Én csak mentem, befogadva illatod s a vágyad.

            €$@ß@

Az igazi művészet...

Kedvesem...

Nem az volt művészet, hogy megtaláljalak, majd megkedveljelek...
Sokkal inkább annak mondhatóbb, Téged megismerni...

Hibáiddal együtt elfogadni...

S éppen azért, vagy annak ellenére...

Szeretni, szeretni, szeretni...

                              €$@ß@

Csak vártok...

Ne arra várj, hogy rád írjanak. 
S Te se arra várj, mikor szánod rá magad, hogy rá írj.

A gépeitek előtt ültök és vártok, csak vártok...

Blogokat olvasgattok...
Mint akik félnek kimondani saját gondolataitokat...

Ahelyett, hogy egyszerűen csak beszélgetnétek.

                                  €$@ß@

Melletted...

Melletted ébredek minden reggel...

S csak nézlek, mikor nyújtózol egy nagyot…
Ásítozol, félálomban megölelsz, s hozzám bújsz.
Mindezt Én már ébren, éberen nézem végig.
Kiszáradt száddal, gyengéden adsz egy puszit…

S a fülembe dorombolsz, mint egy cica.

Ott vagyok melletted, mikor kijössz a zuhany alól vizesen…
Pucér tested mögé állok, és a nyakadat puszilgatom…
S akkor is, mikor a kávét csinálom a reggeli zűrzavarban.

Ott vagyok melletted és nézem, miként tekintesz rám.

Melletted vagyok, miközben a TV agybutító műsorait nézzük…
Hozzád bújok, akkor is, amikor semmi dolgom sincs.
Melletted vagyok, miközben nevetsz…

Mert jó veled, egymás butaságán nevetni.

Melletted vagyok minden este és reggel…

Jó melletted elaludni, hozzád bújni… ♥

                               €$@ß@

Így váltunk csillaggá, sorssá, hitté, végzetté...

Nem fáról lehulló gyümölcsök voltunk, hanem magok.
Arra vártunk, hogy elvessük, elültessük az örökkévalóságnak.
Egymás szívében akartunk és akarunk lakni.

Egyszerre váltunk csillaggá, sorssá, hitté, végzetté.

Kicsik voltunk, de hatalmas életerő lakozott bennünk.
A világmindenség összes csillagát összegyűjtöttük egymás szemében...
S a fényében fürösztöttük egymást.
 

                              €$@ß@

A fal...

Építettünk egy falat magunk köré...
De nem azért, hogy kizárjunk mindenkit....
Hanem azért, hogy lássuk...

Ki szeret minket annyira, hogy megmássza.

                                      €$@ß@

Nő...

Nekem kellett egy Rosszlány...

Aki miattam lett Jólány...

Mikor mellettem van Széplány...

Móka közben olyan, mint egy Kislány...

Az élettől lett Nagylány...

S a szerelemünktől vált azzá, ami...

 Nő..!

                              €$@ß@

A csillagokkal...

A szél hátán járj...

Arcodon ragyogjon a nap...

A végzet szele repítsen a végtelenbe...

Táncod, csak is velük járd...

A csillagokkal.

                                €$@ß@



Éld a Mát...

Hiszem, hogy tényleg nincs, az a bizonyos kezdet...
S nem létezik, a mindenre pontot tevő vég.
Mint ahogy nincs múlt és nincsen jövő...
Csak az a bizonyos folytonosság van...

A jelen pillanata.

Minden egyéb az ebből születő, s az ebből kihaló távoli érzések tengere...

Hát ezért Éld a Mát...

S ne érd be kevesebbel annál...

Mint ahogy lelked mélye kívánja.

Meglátod, gyönyörű lesz a múlt tengere...

S varázslatos a jövő óceánja...

                           €$@ß@

Rednex...

Táncolunk, mert még mindig a Tánc az Életünk...

S mielőtt azt gondolnád...
Csa azért, hogy egy bizonyos pontra megérkezzünk a táncparketten...
Óriásit tévedsz..!

Egyszerűen azért, mert minden lépését élvezzük, míg odaérünk.

                                          €$@ß@

Ha rászolgáltunk...

Életünk legszebb, legfurcsább dolgait, nem érinthetjük a kezünkkel…

Csupán a lelkünkkel.

Mivel, Ők érintenek meg minket…

De csak akkor, ha kiérdemeltük, ha rászolgáltunk.

                                            €$@ß@

Átölelve...

Kedvesem...

Megfigyeltem az alvási szokásaidat.

Mikor a hasaddal lefele fekszel le aludni…
Jóízűeket alszol, úgy mint aki szeret nagyokat aludni.

Mikor többnyire a hátadon fekve töltöd az éjszakát…
Nyugtalanul telnek az éjszakáid, mint aki álmában is gondolkodik.

Viszont amikor az oldaladon fekszel le…
Te is arra vársz, amire Én, hogy hátulról átöleljelek.

                                                €$@ß@

Azt, és csak is azt...

Azt, és csak is azt szeretjük igazán...

Akiben az álmunk a valósággal egyesül...

                         €$@ß@

Boldog Névnapot kívánok Neked..!

Ez a nap, sokaknak olyan mint a többi...
De az emléke, a holnap poharát tölti.
Bár a holnap, most még csak álomvilág...

Ám a pillanat itt van, mosollyal figyel Reád.

Hogy legyen erőd, legyen hited...
Amíg utadon terhedet viszed.
S tudj nevetni, játszani örömmel...

Mert a holnap, Neked szeretni jön majd el.

Napnak sugarával, záporral, szivárvánnyal...
Szívedben tűzzel, kertedben száz virággal.

Mert van aki szeret...

Mindig ott lesz Veled.

Boldog Névnapot kívánok Neked..!

 

                              €$@ß@

Lélekben és pőrén...

Mi virágot ültetünk unalmas konyhakertünkbe...

S hiába is mondanák mások...
"Az nem odavaló, mit képzelnek ezek”
Nem érdekelnek, földhöz bilincselni próbálók gúnyos köpködései...

Felszállunk úgyis, lélekben és pőrén...

Mezítelen lebegtetve önmagunk a világ elvárásai felett…

                                    €$@ß@

Az ötödik elem...

Szeretlek...

Mint a folyó…
Simogató habjaiddal, kövön csobbanó.

Mint a szél…
Kérges tenyeremmel, koronád borzoló.

Mint a föld…
Ízekre szaggatva, érzem merre lépsz.

Mint a tűz…
Hamuvá perzseled, testem szövetét.

Mint a lélek…
Nem tudni, mettől vagy Te, s Én meddig érek.

                                   €$@ß@

Előbb belül...

A harmóniát, előbb teremtsd meg magadban...
S csak utána próbálkozz, magad körül megteremteni.

                      €$@ß@

Nehogy...

Fiatalon attól félünk, nehogy ostobának nézzenek...

Felnőtt fejjel pedig attól, nehogy tényleg azok legyünk.

                                 €$@ß@

:)

Szivárványba mártom ecsetem...

S azzal festem ki a lelkedet.

                                             €$@ß@

Amilyen igazából...

Mikor az ember visszanéz magára...

Milyen is volt régebben...
Azt veszi észre, hogy két emberré vált.
Az egyik az mélyen benne él...

Amilyennek lennie kéne.

A másik meg...

Amilyen igazából.

                    €$@ß@

Magyar vagyok...

Magyar vagyok...
Legszebb ország hazám, az öt világrész nagy terűletén.

Egy kis világ maga...
Nincs annyi szám, ahány a szépség gazdag kebelén.

Van rajta bérc...
Amely tekintetet vét a Kaszpi-tenger habjain is túl.

És rónasága...
Mintha a föld végét Keresné, olyan messze-messze nyúl.

Magyar vagyok...
Természetem komoly, mint hegedűink első hangjai.

Ajkamra fel-felröppen a mosoly...
De nevetésem ritkán hallani.

Ha az öröm, legjobban festi képem...
Magas kedvemben sírva fakadok.

De arcom, víg a bánat idejében...
Mert nem akarom, hogy sajnáljatok.

Magyar vagyok...
Büszkén tekintek át a multnak tengerén.

Ahol szemem egekbe nyúló kősziklákat lát...
Nagy tetteidet, bajnok nemzetem.

Európa színpadán mi is játszottunk...
S nem mienk volt a legkisebb szerep.

Ugy rettegé a föld kirántott kardunk...
Mint a villámot éjjel a gyerek.

Magyar vagyok... Mi mostan a Magyar..?
Holt dicsőség halvány kisértete.

Föl-föltünik s lebúvik nagy hamar...
Ha vert az óra odva mélyibe.

Hogy hallgatunk...
A második szomszédig alig hogy küldjük életünk neszét.

S saját testvérink...
Kik reánk készítik a gyász s gyalázat fekete mezét.

Magyar vagyok...
S arcom szégyenben ég, szégyenlenem kell, hogy Magyar vagyok.

Itt minálunk nem is hajnallik még...
Holott máshol már a nap úgy ragyog.

De semmi kincsért s hírért a világon...
El nem hagynám én szűlőföldemet.

Mert szeretem, hőn szeretem, imádom...
Gyalázatában is nemzetemet..!

Kincsem...

A Kincsünk, csak úgy tarthatjuk a markunkban..

Mintha vizet tartanánk.

Mert ha megszorítjuk eltűnik...

Ha kisajátítjuk, tönkretesszük.

Szabadon kell tartanunk, s örökre a Mienk marad.

                          €$@ß@

De, van ám...

Ne egy arcból ítélj, egy fénykép alapján...
Csak a szíved mutatja meg, ki is vagy igazán.

Fontold meg jól, mit és miért teszel...
Mert van kinek öröm, hogy létezel.

                           €$@ß@

Igazán...

Szeretlek...

Igazán.

Mert Benned a valóság az álmaimmal egyesült.

                                   €$@ß@

Én, Én vagyok...

Nem keverendő össze a személyiségem a viselkedésemmel.

A személyiségem, Én vagyok...
A viselkedésem pedig attól függ, ki hogyan áll hozzám.

                                             €$@ß@

Csak a most számít...

Ott vagyunk, ahová gondolataink hoztak...

S holnap ott leszünk, ahová gondolataink vinni fognak.

                              €$@ß@

A lelkemmel kerestelek...

Minden pillanatban téged kerestelek.
A lelkemmel kerestelek...

Mert szükségem volt-van a mosolyodra, az érintésedre...

A szemeidben fénylő tűzre.

A szívem fele nálad van, s míg a másik fele nem volt velem...

Nem lehettem egész.

                                   €$@ß@

AAAA..?

Az élet nem arról szól, hogy folyton-folyvást jó lapokat osztanak.
Hanem, mikor rossz lapot kapunk...

Jól játsszuk e ki.

                                          €$@ß@

Születésnapodra...

Azért még ne szakítsd szanaszét magad ma...
Azért még ne legyél malac, és ha lehet, ritkán tapadj rá a pohárra...

A részeg a részeg előtt sem szép.

Azért még ne legyél beszívva az évek is úgy szállnak, mint a füst...
Alig fújod ki, már jön is a vége...

Az élet még tisztán is nagyokat üt.

Ne feledd ma se, csak az múlik bárhol, amit nem őriz meg bent a szív...
Lehet, hogy születsz, de te sohasem halsz meg...

A múlt csak az ami, búcsút int.

De mi itt vagyunk…

Áldott Születésnapot kívánunk.

Rohannak az évek, de Te Boldog és Gyönyörű legyél...
Engedd el a tegnapot, mert ott a holnap, hogyha mindent újra kezdenél.
Le is éghet a gyertya, meg az összes év ki van rúgva...
S, ne feledd...

Nem biztos mindig, hogy a könnyű, néha csak a nehéz út ad épülést.

Azért még ne üsd ki magadat, az agyad ma...
Azért még ne legyél bohóc, és ha lehet, csak óvatosan karolj másba...

S dúdold, mert most jön a legjobb rész...

Azért még ne legyél lehúzva, aki barát az jön soha nem hagy el...
Legyen háború, vagy akár béke nem változik, mindig ugyanúgy kezel.
De te adj ma is piros lapot a gondnak a valutahitel meg a karrier...
Le van ejtve mind és megy a pokolba, a bölcsnek az Isten az otthona.
De amíg itt vagyunk…

Áldott Születésnapot kívánunk.

 

Mint minden csoda az életben...

A világ legnagyobb titkát írhatnám most le...

Ha tudnám, hogyan születik meg a szeretet..?
De nem tudom.

Addig maradjon, mint minden csoda az életben...

Magyarázkodás nélkül, érthetetlenül...

                                     €$@ß@

A szeretet, erre nem képes...

Bőlcsnek tartod, érzed magad...

Mert tudsz elnézni, elfogadni, megbocsátani.

Tudod azt is...

A poklát mindenkinek magának kell megjárnia.

Ettől megóvni semmiféle szeretet nem képes.

                                 €$@ß@

A világnak csak egy ember vagy, de Nekem a világ Te vagy...

Csak egy perc az életből, csak egy hang a szívemből...
Érzed-e mi minden múlik, hetvenkét szívdobbanással.

Egy a csenddel fogy el, egy a viszhangnak felel...
Ahogy a gleccser jege beleroppan az óceánba.

Egy szökik az égbe, ebben csillag fénye rebben...
Egy pedig a lánggal lobban el, homály issza fel.

Beledöbben a szív, de ne félj...
A világnak csak egy ember vagy, de Nekem a világ Te vagy.

Nézd, felhők köde gomolyog ma a szívemen át...
Ölelj csak át, Veled vagyok vigyázni rád.

S Én félek hova sodor engem el így a világ...
Ölelj csak át a pillanat dobog tovább.

Hát bármi vár...
Engedj belemenekülni az ölelésbe már.

Ölelj csak át, Veled vagyok vigyázni rád...
Csak bújj hozzám és vitorlázz át velem az éjszakán.

Ez a dobbanás egy szó, a végső élettől búcsúzó...
Ebben az dobban, ahogyan a gyermek rezzen az ultrahangban.

Egy a földdel megremeg, egyet a zápor eltemet...
Mikor a cseppek elmossák a nevemet, amit a homokba rajzoltál.

Egy a mozdulatban szól, egy pedig elkísér...
Ahogy a testünk lassan elhajózik egy álom felé.

Beledöbben a szív, de ne félj...
A világnak csak egy ember vagy, de Nekem a világ Te vagy.

Nézd, felhők köde gomolyog ma a szívemen át...
Ölelj csak át, Veled vagyok vigyázni rád.

S Én félek hova sodor engem el így a világ...
Ölelj csak át a pillanat dobog tovább.

Hát bármi vár...
Engedj belemenekülni az ölelésbe már...

Ölelj csak át, Veled vagyok vigyázni rád.
Csak bújj hozzám és vitorlázz át velem az éjszakán.

Perc múlhat el, nap bújhat el, szél fújhat el...
Veled akkor is ott leszek Én.

Tó tűnhet el, hegy dőlhet el, test törhet el...
Veled akkor is ott leszek Én.

                            (****)

Te vagy az életem...

Volt idő, hogy nem voltál...
Úgy éreztem minden ébredés, már oly nehéz.
Vártam azt, hogy eljössz majd...
S megtalálod szívem ajtaját, amin úgy lépsz át.

Mint az égen fénylő napsugár, mint egy álom mely valóra vált.

Te vagy az életem...
Hagyd, hogy ez így legyen...

Nem kérek semmi mást, csak úgy szeress, mint még senki mást.

Számoltam a perceket...
Jól tudtam egyszer velem leszel, enyém leszel.
Annyi álom elkisért...
Mindíg ott voltál a szívemben, a lelkemben.

S látod eljött már a pillanat, most már nincsen nálad fontosabb.

Te vagy az életem...
Hagyd hogy ez így legyen.

Nem kérek semmi mást, csak úgy szeress, mint még senki mást.

Mondd azt, hogy örökké tart...
Most már nincsen ki elválaszthat.

Kérlek szoríts most erősen ne hagyd, hogy elvesszen a tűz ami kettőnkért ég.

Te vagy az életem...
Hagyd hogy ez így legyen.

Nem kérek semmi mást, csak úgy szeress, mint még senki mást.

Senki más...

Lelkesedj...

Nem a gazdagság tesz boldoggá minket…
A kényelem és a komfort nem tartozéka a boldogságnak.

Ha valóban boldogok szeretnénk lenni…
Csupán arra van szükségünk, hogy lelkesedni tudjunk valamiért.

                               €$@ß@

Jó veled...

Ha néhanapján összezördülünk…
Az nem azt jelenti, hogy nem szeretjük egymást...

Hanem, hogy fontosak vagyunk egymás számára.

Hiszen, miért is idegesítenénk magunkat olyasvalakin...
Aki nem érdekel...

                                                €$@ß@