Vannak olyan rejtett vágyaink...
Amiket, még mi magunk sem ismerünk...
Egészen addig, amíg meg nem mutatja nekünk valaki azokat.
2012. december 23., vasárnap
Vannak vágyaink......
Vannak olyan rejtett vágyaink...
Amiket, még mi magunk sem ismerünk...
Egészen addig, amíg meg nem mutatja nekünk valaki azokat.
Csók ha csattan...
Mint mikor gyönge áramot vezetnek belénk.
Nagyon finom és édes ízű.
Szerintem a csók az maga a szeretkezés.
A Nő nagylábujjának csókolgatása...
Szexuális túlfűtöttséget okozhat és orgazmust válthat ki...
Mivel a lépmeridián a nagylábujjtól átszalad a nemi szervekig.
A csók élettanilag is egészséges, fokozza az immunitást.
Olyan, mint a gyógyszer...
Naponta többször ajánlott.
Talán a legismertebb csók...
A Júdás-csókja, ami igen bonyolult következményekkel járt.
A Francia csóknál nincsen izgalmasabb.
A kéz csókja a tisztelet puszija.
Intim testtájékra adott puszit nem mindenkinek adunk...
Főleg nem olyanoknak akik úton útfélen szembe jönnek velünk.
A nyelves puszinál a két fél a saját energia körét kapcsolja össze egy egésszé.
Ezért akkora élmény, ami tényleg maga a szerelmeskedés.
€$@ß@
2012. november 21., szerda
Félelem, hit, szeretet…
Félelem, hit, szeretet…
Sokak úgy gondolják, ezek csak érzések...
Pedig sokkal, de sokkal többről szólnak...
Ezek olyan Erők...
Amik meghatározzák életünk kimenetelét.
Hiszen jóval születésünk előtt jelen voltak...
S az után is itt maradnak, mikor mi már nem.
Az életünk nem csak a sajátunk…
Mind össze vagyunk kötve…
A múltban s a jelenben egyaránt.
S minden egyes jótettünk vagy bűnünk gyökeret ver a
jövőnkben.
2012. november 3., szombat
A múltunk a múltunk...
Nem a múltunk érdekel, hanem az...
Kivé válunk Egymás mellett.
Szeretjük Egymást, ezért is választottunk úgy, ahogy választottunk.
Mert nem véletlenül a múltunk a múltunk.
Tudtuk, hatásait nem iktathatjuk ki az életünkből...
De mégis megváltunk tőle…
Elbúcsúztattuk…
Magunk mögött hagytuk…
Ahogyan Én is, úgy Te is.
A Boldogság egyik titka talán az…
Ha nem hánytorgatjuk fel a múltat.
Hanem megtanulunk a pillanatban élni, azzal foglalkozni.
Egyébként is felesleges…
Megtörtént.
S ami már megtörtént, az elmúlt.
Az egyetlen dolog, amit szebbé tudunk tenni…
Az a most.
€$@ß@
2012. október 17., szerda
A szavaknak súlya van...
Az élet nem egyszerű, van mi jobban fáj...
Lelkem is gyűrődik, nem bír úgy már.
Figyeld a szemem, látszani hagyom..
Én csak Téged akarlak, vigyázok Rád nagyon.
A szavaknak súlya van, s némelyik teher...
Lelkem tőle összeroppan, romokban hever.
€$@ß@
2012. október 16., kedd
Jöttem, lettél...
Jöttem színarany éjnek, jöttem fekete napnak...
Évek tengeréből, robbantál pillanatnak.
Lettél színarany éjem, lettél fekete napom...
Kagylóhéjába zárt, merülő pillanatom.
Szememben nyílsz azóta, szobámba hoz a reggel...
Távoli esték partján, lecsuksz a két szemeddel.
€$@ß@
A lehetetlen...
A lehetetlen...
Csupán, egy semmit mondó szó.
Amelyet a kis emberek tettek naggyá...
Mert számukra, könnyebb egy készen kapott világban élni...
Mint felfedezni magukban rejlő erőt a változtatásra.
A lehetetlen nem tény...
Mindössze egy elhamarkodott vélemény.
Nem kinyilvánítás...
Hanem kihívás...
Lehetőség...
Egy múló pillanat.
Így hát számomra nem is létezik..!
€$@ß@
2012. október 15., hétfő
Ez a boldogság...
Lelkem a lelkedé...
Virágaim, térden állva nyújtom át neked.
Verset írok, felolvasom...
S Te verdeső pillákkal élvezed.
Kebled hullámzik, pír önti el arcodat, kezed nyújtod...
Érinteni nem merem, mert tudom elveszíteném fejem.
Nem, nem lehet...
Talpra szökkenve, menekülnék a szabad levegőre.
Hiába a jeges fürdő...
Te ott állsz, s csak vársz órákon át, kinyújtott kézzel.
Hullámozó kebleiddel...
Tested testemmel ringatod.
Hát ez a boldogság.
Ez a szerelem..!
€$@ß@
Szabadon...
Ha valakit igazán szeretünk...
Nem akarhatjuk, hogy örökre ugyanolyan maradjon.
Engednünk kell, hogy szabadon változhasson.
€$@ß@
2012. augusztus 24., péntek
Mint ha...
Azt mondják, egész életünkben csak keresünk...
De ez nem igaz..!
Nem mindig.
Csak addig, míg rá nem találunk arra...
Ki ugyan úgy szeret, mint mi.
S ha végre rátaláltunk...
Már csak azt kellene megtanulnunk...
Ne csak néha...
De minden napunk úgy éljük...
Mint ha nem lenne már több időnk.
€$@ß@
2012. augusztus 13., hétfő
Tévedéseink...
Tévedéseim felét azért követem el...
Mert a szívemre hallgatok, amikor az eszemre kellene...
A másik felét pedig azért...
Mert az eszemre, amikor a szívemre kellene.
De még mielőtt azt hinnéd, Te különb vagy..?
Hát, óriásit tévedsz…
€$@ß@
2012. július 3., kedd
Hajóztam utánad...
Elengedtél, visszahívtál...
Nagy vízben vetettem Neked ágyat.
Fáradhatatlan tengerészként...
Kezemmel hajóztam utánad.
Amerre mentél, nyomokat hagytál...
S Én csak mentem, befogadva illatod s a vágyad.
€$@ß@
2012. június 28., csütörtök
Az igazi művészet...
Kedvesem...
Nem az volt művészet, hogy megtaláljalak, majd megkedveljelek...
Sokkal inkább annak mondhatóbb, Téged megismerni...
Hibáiddal együtt elfogadni...
S éppen azért, vagy annak ellenére...
Szeretni, szeretni, szeretni...
€$@ß@
2012. június 25., hétfő
Csak vártok...
Ne arra várj, hogy rád írjanak.
S Te se arra várj, mikor szánod rá magad, hogy rá írj.
A gépeitek előtt ültök és vártok, csak vártok...
Blogokat olvasgattok...
Mint akik félnek kimondani saját gondolataitokat...
Ahelyett, hogy egyszerűen csak beszélgetnétek.
€$@ß@
2012. június 17., vasárnap
Melletted...
Melletted ébredek minden reggel...
S csak nézlek, mikor nyújtózol egy nagyot…
Ásítozol, félálomban megölelsz, s hozzám bújsz.
Mindezt Én már ébren, éberen nézem végig.
Kiszáradt száddal, gyengéden adsz egy puszit…
S a fülembe dorombolsz, mint egy cica.
Ott vagyok melletted, mikor kijössz a zuhany alól vizesen…
Pucér tested mögé állok, és a nyakadat puszilgatom…
S akkor is, mikor a kávét csinálom a reggeli zűrzavarban.
Ott vagyok melletted és nézem, miként tekintesz rám.
Melletted vagyok, miközben a TV agybutító műsorait nézzük…
Hozzád bújok, akkor is, amikor semmi dolgom sincs.
Melletted vagyok, miközben nevetsz…
Mert jó veled, egymás butaságán nevetni.
Melletted vagyok minden este és reggel…
Jó melletted elaludni, hozzád bújni… ♥
€$@ß@
2012. június 14., csütörtök
Így váltunk csillaggá, sorssá, hitté, végzetté...
Nem fáról lehulló gyümölcsök voltunk, hanem magok.
Arra vártunk, hogy elvessük, elültessük az örökkévalóságnak.
Egymás szívében akartunk és akarunk lakni.
Egyszerre váltunk csillaggá, sorssá, hitté, végzetté.
Kicsik voltunk, de hatalmas életerő lakozott bennünk.
A világmindenség összes csillagát összegyűjtöttük egymás szemében...
S a fényében fürösztöttük egymást.
€$@ß@
A csillagokkal...
A szél hátán járj...
Arcodon ragyogjon a nap...
A végzet szele repítsen a végtelenbe...
Táncod, csak is velük járd...
A csillagokkal.
Éld a Mát...
Hiszem, hogy tényleg nincs, az a bizonyos kezdet...
S nem létezik, a mindenre pontot tevő vég.
Mint ahogy nincs múlt és nincsen jövő...
Csak az a bizonyos folytonosság van...
A jelen pillanata.
Minden egyéb az ebből születő, s az ebből kihaló távoli érzések tengere...
Hát ezért Éld a Mát...
S ne érd be kevesebbel annál...
Mint ahogy lelked mélye kívánja.
Meglátod, gyönyörű lesz a múlt tengere...
S varázslatos a jövő óceánja...
2012. május 22., kedd
2012. május 15., kedd
Ha rászolgáltunk...
Életünk legszebb, legfurcsább dolgait, nem érinthetjük a kezünkkel…
Csupán a lelkünkkel.
Mivel, Ők érintenek meg minket…
De csak akkor, ha kiérdemeltük, ha rászolgáltunk.
€$@ß@
2012. május 7., hétfő
Átölelve...
Kedvesem...
Megfigyeltem az alvási szokásaidat.
Mikor a hasaddal lefele fekszel le aludni…
Jóízűeket alszol, úgy mint aki szeret nagyokat aludni.
Mikor többnyire a hátadon fekve töltöd az éjszakát…
Nyugtalanul telnek az éjszakáid, mint aki álmában is gondolkodik.
Viszont amikor az oldaladon fekszel le…
Te is arra vársz, amire Én, hogy hátulról átöleljelek.
€$@ß@
2012. április 28., szombat
2012. április 27., péntek
Boldog Névnapot kívánok Neked..!
Ez a nap, sokaknak olyan mint a többi...
De az emléke, a holnap poharát tölti.
Bár a holnap, most még csak álomvilág...
Ám a pillanat itt van, mosollyal figyel Reád.
Hogy legyen erőd, legyen hited...
Amíg utadon terhedet viszed.
S tudj nevetni, játszani örömmel...
Mert a holnap, Neked szeretni jön majd el.
Napnak sugarával, záporral, szivárvánnyal...
Szívedben tűzzel, kertedben száz virággal.
Mert van aki szeret...
Mindig ott lesz Veled.
Boldog Névnapot kívánok Neked..!
€$@ß@
2012. április 16., hétfő
Lélekben és pőrén...
Mi virágot ültetünk unalmas konyhakertünkbe...
S hiába is mondanák mások...
"Az nem odavaló, mit képzelnek ezek”
Nem érdekelnek, földhöz bilincselni próbálók gúnyos köpködései...
Felszállunk úgyis, lélekben és pőrén...
Mezítelen lebegtetve önmagunk a világ elvárásai felett…
€$@ß@
Az ötödik elem...
Szeretlek...
Mint a folyó…
Simogató habjaiddal, kövön csobbanó.
Mint a szél…
Kérges tenyeremmel, koronád borzoló.
Mint a föld…
Ízekre szaggatva, érzem merre lépsz.
Mint a tűz…
Hamuvá perzseled, testem szövetét.
Mint a lélek…
Nem tudni, mettől vagy Te, s Én meddig érek.
€$@ß@
Előbb belül...
A harmóniát, előbb teremtsd meg magadban...
S csak utána próbálkozz, magad körül megteremteni.
€$@ß@
2012. április 12., csütörtök
2012. március 21., szerda
Amilyen igazából...
Mikor az ember visszanéz magára...
Milyen is volt régebben...
Azt veszi észre, hogy két emberré vált.
Az egyik az mélyen benne él...
Amilyennek lennie kéne.
A másik meg...
Amilyen igazából.
€$@ß@
2012. március 17., szombat
Magyar vagyok...
Magyar vagyok...
Legszebb ország hazám, az öt világrész nagy terűletén.
Egy kis világ maga...
Nincs annyi szám, ahány a szépség gazdag kebelén.
Van rajta bérc...
Amely tekintetet vét a Kaszpi-tenger habjain is túl.
És rónasága...
Mintha a föld végét Keresné, olyan messze-messze nyúl.
Magyar vagyok...
Természetem komoly, mint hegedűink első hangjai.
Ajkamra fel-felröppen a mosoly...
De nevetésem ritkán hallani.
Ha az öröm, legjobban festi képem...
Magas kedvemben sírva fakadok.
De arcom, víg a bánat idejében...
Mert nem akarom, hogy sajnáljatok.
Magyar vagyok...
Büszkén tekintek át a multnak tengerén.
Ahol szemem egekbe nyúló kősziklákat lát...
Nagy tetteidet, bajnok nemzetem.
Európa színpadán mi is játszottunk...
S nem mienk volt a legkisebb szerep.
Ugy rettegé a föld kirántott kardunk...
Mint a villámot éjjel a gyerek.
Magyar vagyok... Mi mostan a Magyar..?
Holt dicsőség halvány kisértete.
Föl-föltünik s lebúvik nagy hamar...
Ha vert az óra odva mélyibe.
Hogy hallgatunk...
A második szomszédig alig hogy küldjük életünk neszét.
S saját testvérink...
Kik reánk készítik a gyász s gyalázat fekete mezét.
Magyar vagyok...
S arcom szégyenben ég, szégyenlenem kell, hogy Magyar vagyok.
Itt minálunk nem is hajnallik még...
Holott máshol már a nap úgy ragyog.
De semmi kincsért s hírért a világon...
El nem hagynám én szűlőföldemet.
Mert szeretem, hőn szeretem, imádom...
Gyalázatában is nemzetemet..!
2012. március 13., kedd
Kincsem...
A Kincsünk, csak úgy tarthatjuk a markunkban..
Mintha vizet tartanánk.
Mert ha megszorítjuk eltűnik...
Ha kisajátítjuk, tönkretesszük.
Szabadon kell tartanunk, s örökre a Mienk marad.
€$@ß@
2012. március 12., hétfő
De, van ám...
Ne egy arcból ítélj, egy fénykép alapján...
Csak a szíved mutatja meg, ki is vagy igazán.
Fontold meg jól, mit és miért teszel...
Mert van kinek öröm, hogy létezel.
€$@ß@
2012. március 6., kedd
Én, Én vagyok...
Nem keverendő össze a személyiségem a viselkedésemmel.
A személyiségem, Én vagyok...
A viselkedésem pedig attól függ, ki hogyan áll hozzám.
€$@ß@
Csak a most számít...
Ott vagyunk, ahová gondolataink hoztak...
S holnap ott leszünk, ahová gondolataink vinni fognak.
€$@ß@
2012. március 4., vasárnap
A lelkemmel kerestelek...
Minden pillanatban téged kerestelek.
A lelkemmel kerestelek...
Mert szükségem volt-van a mosolyodra, az érintésedre...
A szemeidben fénylő tűzre.
A szívem fele nálad van, s míg a másik fele nem volt velem...
Nem lehettem egész.
€$@ß@
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)