Mi is a Nő nekem..?

Nőnapra..?
Ez butaság..!
Minden egyes napra...

 

Ha meg kellene fogalmaznom...

Mi is a Nő nekem..?

Egyszerűen csak ennyit mondanék...

Az egész világ..!

Mert számomra, ez magába foglal mindent.
Maga, a szüntelen változás...
Az anya, akinek testén át e világra léptem...

Az Első és Végtelen önfeláldozás...

Ő őrzi első lépteim...
Törli le könnyeim...
Testéből etet...
Szeretetéből nevel...
Mindig megbocsát, ha kell...
Soha nem enged el...
Ő a fény...
A meleg...

Minden...

Ami jó...
Semmihez sem fogható...

Semmivel nem pótolható.

Ő maga a folyamatos átalakulás...
A változás...
Előbb éteri szépség, ideál...
Dalok szerzőinek álma...

Verseim ihletője...

Szerelem és őrület forrása...
Társ jóban, rosszban.

Mi vagy Ki is a Nő még..?

Sokaknak fel sem tűnik...
Csak egyszerűen természetesnek veszik...
Életünk néma napszámosa...
Vetett ágy...
Vasalt ing...
Étel és ital...
Kedvesség, szerelem...
A test gyönyöre...
Az apokalipszis kínja...
A mennyország ígérete.
Mindez Ő, egyszemélyben...

Lelkünk másik fele...

Aki értünk létezik...
S mi Őérte.
Köszöntöm hát őket...

A Nőket...

Kívánom Nekik mindazt a szépet és jót...

Amit érettünk ma és minden nap önként megtesznek.

                               €$@ß@

 

 



Nem csak még egy...

 

Ha látnád, mikor könnyezem..?
Megértenél.

Ha tudnád, mennyit bírok..?
Többet' nem kérnél.

Ha Te is tudnád, mit ér a szó..?
Nem keresnéd a Blogomat.

Ha még hinnéd, mit ér a szív..?
Nekem adnád álmodat.

Ha csillag lenne szemed..?
Értenéd az éjszakát.

Ha nap sütne lelkedben..?
Nem félnéd sugarát.

Ha nem akarnál másnak látszani..?
Lehetnél ember, aki vagy.

Ha nem félnél gyönge lenni..?
Bölcs lennél, erős, Önmagad.

Ha látnál is, mikor nézel..?
Többet értenél.

Ha egy lennék, s nem csak még egy..?
Talán' Szeretnél...

                €$@ß@

Tudnád-e..?

 

 

 

 

 

Ha nem láttad volna soha az eget...
Tudnád-e, Kicsim, mi az a kék..?

Ha nem érezhetted soha a szelet...
Tudnád-e, milyen, ha hajadba tép..?

Ha nem hallottál még soha madárdalt...
Tudnád-e, milyen, ha dalol a föld..?

Ha nem láttad soha a mezőt, a fákat...
Tudnád-e, Szivem, mi az a zöld..?

Ha nem láttál soha napot az égen...
Tudnád-e, milyen, ha Reád ragyog..?

Ha nem úsztál soha folyó vizében...
Tudnád-e, Édesem, mily jó dolog..?

Ha nem ültél soha a csillagok alatt...
Tudnád-e, Szerelmem, ékkövek mind..?

Ha nem segítettem volna lebontani a falaid...
Tudnád-e, milyen a világ ott kint..?

                   €$@ß@

Télen-nyáron Balaton...

 

 

 

Ahogy a délutáni Nap körém szőtte sugarait...
S gyengéden simogatott...
(Ha nem lett volna...
Ő is hiányozna...)
Ilyenkor Énekelnem vagy ordítanom kellene...
De az is lehet, elég lenne csak dúdolnom...
Halkan...
Valahogy úgy, már Én sem halljam...

Amint, olyan nagyon mélyen hallgatok...

                         €$@ß@

Minden egyes pillanatban...

 

 

Tudom mit jelent élni, nevetni s olykor szomorúnak lenni...

Mosolyogni annyira, hogy sírnom kelljen...
Hatalmasakat szerelmeskedni...
Tombolni, táncolni éjszakákon át...
A barátaimat megvigasztalni...

Másokat mosolyra deríteni...

Emlékezni és felejteni...
Pénzt adni és spórolni...

Reménykedni és álmodozni...

Tanulni és tanítani...
Makacsnak lenni és könyörögni...

Csiszolni és csiszolódni...

Érezni az ízeket...
Látni fényeket...
Hallani a hangokat...

Valóra váltani az álmaimat...

Elviselni, ha nem válik valóra.
Mindezeket úgy tenni, hogy közben Önmagam vagyok...
Minden egyes pillanatban...

Mert nem tudhatom melyik lesz az utolsó.

                                     €$@ß@

 

 

Mint ha tegnap lett volna...

 

 

Tisztán emlékszem...

Mit is éreztem, mielőtt találkoztunk.
A világom romokban hevert...
Semmi sem érdekelt...
Csak arra tudtam gondolni...
Miként szüntessem meg ezt a mérhetetlen nagy ürességet...
A lelkem helyén.

Aztán a szemeidbe néztem...

S hirtelen minden rossz érzésem szertefoszlott.
Ott álltam, mint aki egy rossz álomból ébredt fel...

Akaratlanul is mosolyogni kezdtem.

Már nem is emlékszem...
Mikor mosolyogtam utoljára olyan őszintén.

A szívem háromszor olyan gyorsan vert...

Érezted..? 
Érezted hát... :)
A térdem remegni kezdett...
Végre éreztem, hogy élek.
Visszahoztad a régi énem.

Mégis, hogy tudtam volna, nem Beléd szeretni..?

                        €$@ß@

De az ember, nem olyan..!

 

A legszebb, a legszentebb érzés a szeretet...

Önmagában mégis tehetetlen.
De a szeretet tudja okozni a legnagyobb kínt is...
Amin látszólag, semmi nem segít.
De, hogy az ember, életét bearanyozza mégis...
Akad egy eszköze...

Az örömszerzés.

Ami percekre, napokra, évekre...
S talán egész életre enyhíti a kibírhatatlan fájdalmat.
Olyan virágoskert ez amelyik betölti...

Változatossá teszi a szerető szívű ember életét.

Viszont meg lehet unni mindent.
Egyszer a legnagyobb ünnep is hétköznapivá válhat.
De soha nem lehet megelégelni...
A szeretet megnyilvánulását, ajándékát...
A tőle kapott örömöt...

Az adás, az örömszerzés boldogságát.

Az embert a szeretete által szerzett öröm...
Életben tartja míg van utánpótlás.
Élni, s mint egy teremtő...

Életben tartani akar.

Forrása kifogyhatatlan, kimeríthetetlen...
Az egyik virágszálat átnyújtja...
Helyén nyílik ezer.
A szeretet olyan, mint a Nap.

De az ember, nem olyan..!

Ő itt él a Földön.
Nem elég sugároznia, amikor örömöt szerez.
Arról tudnia kell.

Aki szeret, annak az életének van értelme.

Mert a szeretetből örömet szerezhet.

                          €$@ß@

Ami örökké tart...

 

 

 



Van, csak egy pillanatot kapunk...

Ami megérint.
Egy mosolyt, egy kedves szót, egy ölelést.
Aztán a pillanat elillan.
Mi pedig szomorúan nézünk utána, s nem értjük, miért...

Miért csak ennyit..?

Aztán lassan kezd körvonalazódni...
Azért, hogy újabb erőnk legyen.
Amikor már majdnem feladnánk álmainkat...
Megérezzük...
Mire vágyunk.
Nem szabad beérnünk kevesebbel.

Újra meg újra át kell éreznünk...

Milyen az Igazi Pillanat.
Várni tovább...
Kitartóan...
Mert előbb-utóbb eljön az a pillanat is.

Ami örökké a miénk marad.

                              €$@ß@

 

 

 



Csak, egyetlen egy...

 

Mindenkinek előbb-utóbb...

Beletoppan egy ilyen Ember az életébe.

Nem kell több...
Csak, egyetlen egy.
Nem számít, hogy hány kapcsolatod volt...
Próbáltál nem venni róla tudomást...
Tettél úgy, mintha nem számítana Neked...
Ültél a földön és sírtál miatta...
Érezted, nélküle semmit sem érsz.
Nem számít hányszor mondtad magadnak...
Ő nem számít Neked...
De legbelül...
Mikor írt, Rád nézett, megölelt...
Vagy csak kimondta a nevedet...

A falak, amiket magad köré építettél eltűntek...

Nem tehettél róla, de boldog voltál...
Még ha nem is akartál az lenni.

                                            €$@ß@

Ha hiszed, ha nem...

 

 

 



Előbb-utóbb megérted majd...

Egy számunkra mindennél fontosabb Nő...

Arcát ujjainkkal végigsimítani...
Sokkal, de sokkal többet jelent...

Mint megmarkolni a fenekét.

A szemeibe tekintve...
Jobban megismerhetőbb...

Mint bámulni a dekoltázsát.

Érdeklődéssel hallgatni, megérteni...
Felemelőbb...

Mint kocsival, pozícióval, vagyonnal felvágni előtte.

A szívéhez...
Egy jó szó, közelebb juttat...

Mint, ezer hamis ígéret.

Bársonyos bőrét cirógatni, csókolgatni...
Élvezetesebb...

Mint rögtön a bugyijába nyúlni.

A hűségről már ne is beszéljek...

Na, egyáltalán nem ott kezdődik, hogy...
Megfordulunk minden Nő popsija után.

                               €$@ß@

Annak ellenére...

 

 

Az az igazán bátor...

Aki kristály tisztán látja mi áll előtte...

Legyen az dicsőség vagy veszély...

S mindazonáltal dacol vele.

 

                        €$@ß@

Megéri..?

 

 

 

 

Gúnyolódhattok rajta...

De ha egyszer felébredtek édesded álmotokból...

S megérzitek a szerelem illatát…

Megértitek majd...

Az életben a meghitt emberi kapcsolatok is fontosak...

Nem csak a munka...

 

                   €$@ß@

Akit érdekelsz...

 

 

 

Akit érdekel...

Mi van Veled..?
Aki odafigyel Rád...

Az sosem alszik el anélkül, hogy...

Meg ne tudjon Rólad mindent...
Milyen volt a napod..?
Mi történt Veled..?
Ki bántott meg..?
Miért van rossz kedved..?
Mi az ami örömet okozott..?
Vagy épp ellenkezőleg...
Ki vagy mi az...
Ami könnyeket csalt a szemeidbe.?.
Egyszerűen csak azért...

Mert fontos vagy neki...

                     €$@ß@

 

 

 



Legalább egyszer...

Tudsz e úgy szeretni..?

Mint alkonyát a Föld...
Forrását a tó...
Tisztán...
Nem hazudva...
Odaadón tenni...

Ne válhasson Benned hamissá a jó.

Gyengéden...
Mint a fény...
Földjét simogatva...
Virágzó dombok oldalán...
Égve...
Mint a tűz fellegekbe törve...

S elhamvadni, mint a gyertyaláng.

Őrülten...
Miként szél csavarja a fákat...
Gondolkodás nélkül...

Ahogy Belőlem fakad minden szó.

Várni nappalokat...
Vágyni éjszakákat...

Miként édes vizét viszi a folyó.

Sosem félni a mát...
Akarni, minden holnapot...
Épp, csak Egymásért...
Önzetlenül...
Lenni lélek-csupaszon...

Mert Önmagad adhatod.

Legalább egyszer...
Még egyszer...
Tudsz e úgy szeretni…
Ahogy Én szeretlek...

Jobban úgy sem tudnál...

Hidd el, tudom...
S nem is kívánhatom...

€$@ß@

A végzetem...

 

 

 

Mint ahogy nem változtathatom meg a végzetem...

 

Úgy nem is menekülhetek előle.

 

Volt idő, míg abban a tudatban éltem...

Minden egyes, jó mederbe terelt sorssal együtt...

Valahol, valamikor...

 

Én is több leszek...

 

De már tudom...

Ez nem teljesen fedi a valóságot...

Mert lehet...

A szemeitekben többnek látszom...

Viszont Belőlem, minden egyes alkalommal...

Eltűnik a lelkem egy kis darabja...

Beleköltözik abba a lélekbe...

 

Akiért, vagy amiért oly sokat tettem...

 

De akkor, mi marad Nekem..?

Azzal ki törődik..?

 

 

                   €$@ß@

 

 

€$@ß@...

 

 

Miért gondoljátok még mindig…
Nagy bátorság kell ahhoz, hogy…
 
Fenntartások nélkül engedjétek szerettetni magatokat..?
 
Bátorság..?
Majdhogynem hősiességként fogjátok fel..!
Az a baj…
 
A legtöbbetek, nem tud szeretetet adni…
 
S attól is fél…
Ne, hogy véletlenül szeretetet kapjon…
De mitől is féltek..?
Gyávaságból, hiúságból…
Esetleg a bukás félelmétől..?
Mi szégyenkezni való van azon, hogy…
 
Odaadjuk, vagy kiadjuk magunkat egymásnak..?

Vagy, hogy eláruljuk titkainkat..?
Azt a szomorú, emberi titkunkat…

Igen is szükségünk van gyengédségre…
Mert nem tudunk létezni nélküle.

                           €$@ß@

Mint én...

 

 

 

 

 

Ha kitör a vihar...

 

Mindenki a természete szerint cselekszik.

 

Fogalmazhatnám az alábbiakat, kicsit durvábban is...

De nem teszem...

Pedig számos rokon értelmű szavunk áll rendelkezésre...

Az alábbi emberi tulajdonságok jellemzésére...

 

Most még is, legyen elég csak ennyi...

 

Van, ki elnémul a félelemtől...

Van, ki menekül...

Van, ki elbújik... 

De mindig akad olyan...

 

Aki szárnyát kitárva, sasként szárnyal a szélben.

 

 

 

                                          €$@ß@

 

 



Álmodban az álmomban...

 

 

 

Ha nem tudsz éjszaka aludni...

Az csak azért van...

 

Mert az Én álmomban, ébren vagy...

 

 

                                   €$@ß@

Ami Te vagy, s ami Én vagyok...

 

 

 

 

 

Kezem, kezedhez érkezett…

Éltető, meleg, puha, örök...
Lángolás, tűz, csodás örömök...
Kérdések, beszélgetések…
Végtelen mosolyok...
Mámorító illatod…
Csillogó szemed, éjszakák, nappalok...

Ami Te vagy, s ami Én vagyok...

Nem ígéretek, csak napok, mik egybe tűnnek…
S hisszük, soha meg nem szűnnek…
Nappalok, éjszakák, csókok, ölelések...
Mikor kezed kezemhez...

Megérkezett.

 

 

                           €$@ß@

 

Köszönöm...

           

Köszönöm...

 

 





                

 

 

 

Újra itt a napja, mikor a világra jöttem...

Minden évben megtalál...

Próbálnek Én...

De előle ez idáig, hiába szöktem....

Minden évben egyre több a gyertya a tortámon...

De úgy érzem, még gyerek vagyok...

Ezer kalandot várok...

                                    €$@ß@

Kívánom...

 

 

 

 

 

Váljon valóra az álmod...

Kérdéseidre a választ megtaláld...
Legyen erőd egyformának lenni...
Ne csak hidd...

Lásd mindenkiben a csodát...

Ne félj..!
Ne legyen Benned annyi kétely...
Merj hinni, bízni, remélni...

Emlékezni, arra aki fontos...

Szavak nélkül...
Segíteni...
Csak előre, előre menni...
Felfedezni, magadban azt...

Mit e vers írója, Benned lát.

Észrevenni az észrevehetetlent...
A bonyolult dolgokban az egyszerű megoldást...

Elfogadni, amit az Élet Rád bízott...

Tanuld újra a Benned rejlő, régi tudást...
De a birtokolhatatlan dolgokra is vigyázz.

Nagyon vigyázz...

€$@ß@

Nagy utazás...

Elég bátor vagy ahhoz, hogy hátrahagyj mindent..?
Mindent ami biztonságot nyújtott..?
Lehet az bármi...

Egyszerűen csak indulj el..!

S meglátod...

Megtalálod Önmagad.

S most ne feltétlenül, egy igazi utazásra gondolj...
Inkább egy olyan belső utazásra...
Utazásod során tekints mindenre kicsit másképp...
Valahogy úgy...

Mint a kirakósod egy darabjára...

Fogadj úgy mindenkit, mintha a tanárod volna.
Készen állsz arra, hogy...
Egyszer és mindenkorra elfogadj...
Néhány kellemetlennek tűnő igazságot Magaddal kapcsolatban..?
Mert ha igen..?

Akkor biztosan megleled, amit kerestél..!

                                        €$@ß@