2014. január 8., szerda

NEM JOBB EGYIK SEM A MÁSIKNÁL, CSUPÁN MÁS...





A férfiak agyával szeretném kezdeni…

A férfiak agya nagyon egyedi…
A férfi agy, kis dobozokból épül fel…
Mindennek van egy dobozunk…
Van egy dobozunk az autónak…
Van egy a pénznek…
Van egy a munkánknak…
Van egy Nektek…
Van egy a gyerekeknek…

(S van egy az anyátoknak…
...valahol lent a pincében…)

Nekünk, mindenhol dobozaink vannak…
S a szabály a következő…
A dobozok, nem érintkeznek..!
Amikor mi férfiak megbeszélünk egy konkrét témát…
Odamegyünk egy konkrét dobozhoz…
Kivesszük a dobozt…
Kinyitjuk a dobozt…
Majd megbeszéljük azt..!

Csak azt..!

Ami abban a dobozban van.
Aztán becsukjuk a dobozt és eltesszük…
Nagyon gondosan ügyelve arra…
Nehogy hozzáérjünk egy másik dobozhoz.

Na, már most a Nők agya…

Meglehetősen különbözik a férfiak agyától…
A Nők agyát egy nagy gombolyag vezeték alkotja…
S minden össze van kötve mindennel…
A pénz kapcsolódik a kocsihoz…
A kocsi kapcsolódik a munkához…
A gyerek kapcsolódik az anyához…
S minden kapcsolódik mindenhez.

Olyan, mint az internet szupersztráda…

S ezt mind egy olyan energia hajt…
Melyet úgy nevezünk…

Érzelem.

Ez az egyik oka annak...
Amiért a Nők, hajlamosak megjegyezni mindent.
Ugyanis ha fognak egy eseményt…
S ezt érzelemhez kapcsolják…
Beleég a memóriájukba…
S örökre emlékeznek rá.
Ugyanez történik a férfiakkal is…
Csak épp velünk nem történik túl gyakran…
Mert, az a helyzet…
Minket nem izgatnak ezek a dolgok.
A nők hajlamosak érdeklődni…

Minden iránt…

S ezt imádják…
Nekünk férfiaknak van egy doboz a fejünkben…
Amiről a legtöbb Nő nem tud.
Ez a bizonyos doboz…
Nem tartalmaz semmit.
Hát igen…
Tulajdonképpen úgy hívjuk...

A semmi-doboz.

S az összes doboz közül, ami egy férfi agyában van…
A semmi doboz a kedvenc dobozunk.
Ha a férfinak lehetősége adódik rá…
Mindig megy a semmi-dobozához.
Ez az, amiért egy férfi képes…

Látszólag agy halott dolgokat csinálni órákon keresztül.

Tudjátok…
Például a horgászat.
S imádjuk…
Ezért ülünk a TV előtt, és kattogtatunk.
Persze ez megőrjíti a párunkat…
Mert jön, és azt mondja…

- Hagyd abba..!
...Képtelenség, hogy bármit is nézel..!
- És..?
...Menj innen...!
A Pennsylvania-i egyetem végzett egy megfigyelést néhány éve…
S felfedezték...
A férfiak rendelkeznek azzal a képességgel, hogy…
Abszolút semmire ne gondoljanak, és még lélegezzenek.
Feltették azokat a mindenféle drótokat, hogy mérjék az agyi aktivitást…
S ezt látták…
………………………………………………………………………
- Meghalt az alanyunk..!
- He..?
A Nők ezt nem tudják megcsinálni…
Képtelenek erre.
Az agyuk sosem pihen…
Emiatt nem értik meg a semmi-dobozt..!
S ez megőrjíti őket..!
Mert semmi nem őrjít meg jobban egy Nőt…
Vagy tesz ingerültebbé…
Mint látni egy férfit…
Aki nem tesz semmit..!
Azt hiszem, itt a legnagyobb megvilágosodást a Nőknek…
Ez a semmi-doboz téma adja.
Ó…
Számukra is Kezd értelme lenni a dolgoknak…
Vannak olyan Nők, akik abban hisznek, vagy reménykednek…
- Ó, ez a semmi..?
Eljönnének velünk a semmi-dobozunkba.
Pedig…
- NEM..!
- S, miért nem..?
- Mert akkor ez már valami lenne..!
...Különben is, besétálnál és azt mondanád…
...Tudod, ezt a helyet feldobná néhány kép...
...Itt egy szép kis asztal…
...Ott némi virág…
- NEM..!
...SEMMI..!
...KIFELÉ..!
...Nem akarok semmit...!
Ez a fő meghatározója…
Miként kezelik a Férfiak és a Nők a stresszt.
Amikor egy Férfi kiborul…
Az egyetlen dolog, amit szeretne…
Nem más, mint…
Futni a semmi-dobozához.
Ez az a hely, ahol mi kiengedünk.
A legutolsó dolog, amit szeretnénk tenni…
Ha kiborulunk…
Beszélni róla.
Nem akarunk beszélni róla...
(Csak szeretnénk.)
Lányok…
Ez megbolondít titeket.
Egy Nő…
Ha meglát egy férfit ebben a vegetatív állapotban…
Odamegy hozzá, és megszólítja…
- Most, mire gondolsz..?
- Semmire.
- Valamire csak gondolsz..!
- Nem gondolok semmire…
…Már, amíg ide nem jöttél.
Szóval, mi így kezeljük a stresszt.
Amikor egy Nő stresszel…
Beszélnie kell róla.
Ha nem beszél róla…
Az agya, szabályosan felrobban.
Szóval…
Csak úgy elkezdi…
- Ez, ezt meg ezt mondta…
…úgy örülök, hogy Te nem gondolsz ilyenekre…
…a bátyám meg én épp…
…blablablabla…
Ismerek Férfiakat…
Akik menekülnek a feleségüktől…
Mikor Az, ezt csinálja.
S megkérdezem tőlük…
- Miért menekülsz..?
- Mert nem tudom, mit mondjak neki.
- Hát, ne mondj neki semmit...
...Nem akarja, hogy bármit is mondj neki.
Egy csomó Férfi, kötelességének érzi…
Amikor kibeszélitek nekik…
A bennetek lévő stresszt…
Akkor megjavítsanak Titeket.
Mert ezt csinálja egy Férfi.
Egy Férfi, csak akkor mondja el a problémáját egy másik Férfinak…
Ha reméli, hogy a másik segít megjavítani őt.
De a feleséged, nem egy Férfi.
S ha megpróbálod megjavítani…
Te fogod jobban megbánni..!
Neki nem kell a tanácsod…
Nem kell a segítséged…
Neki az kell…
Fogd be a szád és hallgasd végig.
                                      €$@ß@

2014. január 1., szerda

Völgyikút Szilveszter 2013...


BÚÉK 2014...

Várni…
A végtelen, csendes ábrázatát…
Fénylő szemek hangtalan meséjét.
Várni…
Koromsötét égre meredve…
Csillagok jöttének csilingelő léptét.
Várni…
Árva szóban rejlő sóhajt adó reményt..
Egy dallamot, éltető simító zenét.

                                                  €$@ß@



























2013. december 28., szombat

Karácsony van...



 

Hát igen....
A tobbségi társadalom számára a karácsony...
Nem több, mint az év azon három napja....
Amikor megpróbálnak úgy tenni...
Mintha szeretnék egymást.

Én viszont úgy gondolom...

Ha Augusztus tizenharmadikán, vagy akár December ötödikén...

Vagy épp ebben a pillanatban...

Két ember szívből, tisztelettel és szerelemmel tud egymáshoz érni...
Az azt jelenti...

Karácsony van.


                                                                €$@ß@

2013. december 26., csütörtök

István... De nem a király...

 
 

 
 
 
István…
 
Karácsony ide, vagy oda...
Neved olyan személyiség kialakulását takarja…
Aki sokat és keményen dolgozik…
 
Magadra ismersz..?
 
Szereted a rendet magad körül.
Állítólag inkább vagy reál, mint humán beállítottságú.
Az életre sokszor szkeptikusan tekintesz…
Mint egy született materialista.
Elképzeléseid önállóan, ötletesen és türelmesen valósítod meg.
Habár túlságosan pozitív, és határozott ötleteid megfogalmazása miatt…
Többek szemében barátságtalannak és fennhéjázónak tűnsz...
De ez téged egy cseppet se zavarjon…
 
Hiszen…
 
„Nem minden szarka farka, tarka a szemekben…
  Nem mindegy honnan jön, vagy, hogy honnan ment…
  Nem minden csillag csillog, szépen a szemekben…
  Nem minden arany, ami fénylik a sötétben…”
 
 
                                                   €$@ß@
 
 

2013. december 16., hétfő

Az élet értelme...

 
 
my747511090720
 
 
 
Amikor egy vallási tan azt állítja...
Direkt nem írom le a nevét...
Szóval annak, aki állítólag teremtett minket...
A szerelmet és a nemi vágyat csupán a fajfenntartás céljából eszelte ki...
Nyilvánvaló, sem a szerelmet...
Sem a nemek vonzásának mélyebb, okát nem ismerte.
Mert bizony mi nem fajfenntartani akarunk...
Hanem egyszerűen csak szeretni...

Egybeölelni azt, ami kettéhasadt.

Mert van értelme így szaporodni és sokasodni..?
Ha nincs értelme az egésznek..?
S ami szép benne, az is átverés..?
Csak azért, hogy sokan legyünk..?
Nem...
De nem ám...

Férfinak és Nőnek legfőképp egymást kell szeretni.

Aki a szerelmet nem ismeri...
Nem tudhatja azt sem, mi az, hogy szeretni.
Nem ismeri sem a másik embert...

Sem élete értelmét.

                              €$@ß@
 
 


2013. december 9., hétfő

* *



 

Meggyötörten állsz a fagyos decemberi ködben...
Csodát vársz a csillagtalan néma csöndben...
Titkot kutatsz az ablakra karcolt jégvirágban...
Eltűnődsz a hajnalok szívet melengető homályában...
Próféciák nyomán hitre cseréled a kételyt...
Csillagjelet látsz a legsötétebb éjben...

S elkezdesz hinni a szívedben születő Fényben.

 
                                     €$@ß@
 
 
 


2013. november 29., péntek

Vicc..? Vagy valóság..?


 
 
 
 


A november, csak látszólag dögunalmas hónap...

Valójában teli s tele van izgalommal...

Az egész világ, óriási készülődésben van...
Persze, csak titokban.
Ott vannak például, azok a nagy bajuszú fejszés emberek...
Akik, az éjszaka leple alatt, kivagdalják a fenyőcsemetéket...
(Az erdőszélről...)
Aztán, az áruházi eladók...
Akik új, de borsos árcédulákat aggatnak...
A márciusban már leakciózott téli ruhákra.
A csoki-gyárosok...
Na, nem a beosztottak...
Hanem azok...
Aki a nagyobb nyereség érdekében...
Ügyesen kivonatják az ízt az étbevonó masszából...
Amiből csoki-mikulásnak felöltöztetett húsvéti nyulak készülnek...
Majd beszivárognak az iparművészeknek keresztelt...
Műanyag fröccsöntő kisiparosok...
Akik kék műfenyővel próbálnak elkápráztatni minket...
A dejót nagyüzemi bejglikbe belecsempészők...
A Jingle bells-re versengve hangolódó rádióadók...
Az útmenti só készleteket feltöltő akadálymentesítők...
A mikulássapkát húzó hajléktalanok és plázacicák...
berúzsozott nózijú rénszarvasok...
Eközben otthonainkban levél íródik a Jézuskának...
Melyet nekünk, Apukáknak kell majd kézbesítenünk...
De nem szabad ám elolvasnunk...
Mert titok.
A párjaink meg nagytakarítást terveznek...
Mert mégiscsak Karácsony lesz...
Meg leszaladnak lezsírozni a cukrásznál a bejglit...
A kifőzdésnél a halászlét...
Vagy ott a pálinkát szokták..?
A fodrásznál az időpontot...
A nagymamák előveszik a spórolós borítékot...
A nagypapák meg az új elemet a táncoló télapóba...
Míg mi...
A zenélős fényfüzér körtécskéit csavargatjuk...
Mindeközben azon elmélkedünk, vagy mélázunk...
Bizony milyen gyorsan elrepült ez az év is...
S, hogy tavaly ilyenkor is pont azt tervezgettük nagy titokban...
Mármint, hogy milyen sorokban fogunk ácsorogni...
Meg kinek mit és mennyiért...
Melyik rokonunkhoz melyik nap...
Ki legyen meghívva...
Kinek legyen csak írva...
Kit fogunk majd etetni...
S kit elég csak itatni...
Aztán az utolsó pillanatban...
Elmenni, kiválasztani majd aranyárban megvenni...
A két hónappal ezelőtt frissen kivágott fát...
Természetesen a nagy bajuszú, fejszés embertől...
S felkötni a nagyszoba ablaka alá...
Eldugni a pince mélyén, a spájzban...
Meg ne lássa a gyermekünk...
Hiszen azt az angyalka hozza.
S este Kedvesünkkel a tévét bámulva arra gondolni...
Persze csak titokban...
Miért is van, hogy az ember már novembertől stresszel...
Miközben...
S most, hogy megint eltelt egy év...
Megint az a fránya november van...
S ugyanúgy ülve a tévé előtt...
Abban reménykedve titokban...

Nem kéne idén is pont ugyanazt gondolni és tenni...

De minden elmélkedés ellenére...
A karácsony meg csak készülődik...
Nem stresszel, mert úgy van vele...
Ő bizony akkor is lesz, ha leég a bejgli, vagy bezár a bazár.
Fénygömböket aggat a fák ágaira...
Zúzmarát szór a játszótéri padokra...
Szétfújja a fahéjas bor illatát a levegőben.
Elmegy az iskolai ünnepségre...
Újra meg újra megnézni a három királyokat...
S nem titok...
Picit meghatódik, az igaz...
Szívből jövő ölelést láttán.
Az ajándékok kibontását viszont minden évben végig mosolyogja...
Mert tudja...

A valódi ajándékot, úgysem lehet becsomagolni.


                                       €$@ß@

 

2013. november 27., szerda

Hópihe...


 
 


Bár az idén, sokat váratott magára az első havazás...
Azért nagy nehezen csak megérkezett ez a téli csoda.
Rohanó világunkban...
Ritkán szakítunk időt megcsodálni a természet nagyszerűségét...
De mint mindig...

Ebben az esetben is megéri lelassítanunk pár pillanatra...

S kicsit közelebbről megnézni ezt a csodát...
Akár ennyire közelről...
Hatalmas türelemmel érdemes célba venni a téli tájat...
Célkeresztben  pedig a legérdekesebb hópehely formákat.
A makró fotók készítése közben...
A legkevésbé sem szabad bánni, hogy...
Egy-egy jó képért a földön kell csúszni-másznia a csípős hidegben...

Hiszen a gyönyörű végeredmény megéri a fáradságot.

A kép láttán...
Egyszerűen lenyűgöz a finom hópelyhek összetett geometriája és sokszínűsége.
S hogy mit tanulhatunk ebből a nézelődésből..?
Talán csak ennyit...
Az univerzum legapróbb sarka is tele van csodával...

Ami csak arra vár, hogy felfedezzük...


                                                     €$@ß@

2013. november 17., vasárnap

Mind-mind...




 
 

Szeretem a szemeid köré gyűlt apró barázdákat...

Melyek, Hozzád hű örök csodák...

Nap mint nap, gyönyörködve figyelem'' amint...
Arcodra mintázzák éveid szelíd nyomát.
Szeretem kezed érintését, benne nyugszik az életem...

Sóhajokká simítod a múltat...

S hagyom, hogy szép álmokba ringasson a jelen.
Csodálom, ahogy az út körbefonja...
Lépteid könnyed mozdulatát...
Minden, mi Belőled indul, s hozzám megérkezik...
 
Mind-mind, lelked mosolyából fakad.
 
 
                            €$@ß@

2013. november 7., csütörtök

Csillagom...




 
 

Ha Te is ebben a ragyogóan tiszta...
Novemberi éjszakai égboltban gyönyörködnél...
Mint most Én...
Akkor megértenéd azt...
Amit Én...
Minden csillaghoz egy okot kötöttem...

Miért is szeretlek.

A hideg ellenére egész jól szórakoztam mindaddig...
Míg el nem fogytak a csillagok...

 
                       €$@ß@
 
 


2013. november 5., kedd

Tökéletes..?


 


Nem akkor alkotunk tökéletest...
Ha már nem tudunk mit hozzátenni...

Hanem, amikor már nincs mit elvenni belőle.

 
                            €$@ß@

2013. november 4., hétfő

Amilyen hülye vagy, úgy szeretlek...



          

 



 



           



Ahonnan jöttél elillan, amerre tartasz sehol még...
Az élet a kettő között van, a Sors furfangos ajándék.
Születsz, hogy mesés álmokat építs, de inkább leépülsz...
Ott állsz egy sorban feladni, belehalni készülsz.
 
Szeretlek, bármit tehetnél, szeretlek’ másképp mondani...
Nem lehet, nem is tudom miért, szeretnél többet hallani.
Bocsáss meg mindent magadnak, hisz egyszer úgyis elévül...
Semmi rossz nem tart örökké, végül megszépül.
 
Jó az, ha mindent, ahogy van, úgy el tudsz fogadni...
A baj mindig múló állapot, nem kell folyton keresni.
Ha fejjel vagy a homokban...
Nem látszik, hogy milyen szép ez a nap, hogy milyen kék az ég.
 
Amilyen hülye vagy, Én úgy szeretlek...
Tán nem is tudod, milyen csoda vagy.
Amilyen hülye vagyok, beleszerettem az életbe meg...
Mindenbe, mit ad...
 
Születsz, hogy tanulj, amíg lehet, felnősz azt mondod, hogy te már...
Túl vagy, majdnem mindenen, rád már nem sok dolog vár.
Bocsáss meg mindent magadnak, hisz egyszer úgyis elévül...
Semmi rossz nem tart örökké, végül megszépül.
 
Jó az, ha mindent, ahogy van, úgy el tudsz fogadni...
A baj mindig múló állapot, nem kell folyton keresni...
Ha fejjel vagy a homokban...
Nem látszik, hogy milyen szép ez a nap, hogy milyen kék az ég.
 
Amilyen hülye vagy, Én úgy szeretlek...
Tán nem is tudod, milyen csoda vagy.
Amilyen hülye vagyok, beleszerettem az életbe meg...
Mindenbe, mit ad...
 
Már megint hülye vagy, Én meg úgy szeretlek...
Tán nem is tudod, milyen csoda vagy.
Amilyen hülye vagyok, beleszerettem az életbe meg...
Mindenbe, mit ad.
 
Jó az, ha mindent, ahogy van, úgy el tudsz fogadni...
A baj mindig múló állapot, nem kell folyton keresni.
Ha fejjel vagy a homokban...
Nem látszik, hogy milyen szép ez a nap, hogy milyen kék az ég.
 
Amilyen hülye vagy, Én úgy szeretlek...
Tán nem is tudod, milyen csoda vagy.
Amilyen hülye vagyok, beleszerettem az életbe meg...
Mindenbe, mit ad...
 
Már megint hülye vagy, Én meg úgy szeretlek,
Tán nem is tudod, milyen csoda vagy.
Amilyen hülye vagyok, beleszerettem az életbe meg
Mindenbe, mit ad.
 
 

2013. október 31., csütörtök

Halloween..?



 

Legyetek büszkék arra, hogy Nőnek születtetek...

S minden egyes reggelen...
Amikor lábatok a földhöz ér...
A pokol megremegjen és a gonosz felszisszenjen...

A francba felkelt..!


                        €$@ß@

2013. október 27., vasárnap

Semmit...

 
 
 
 


Ha valaki pár évvel ezelőtt megkérdezte volna tőlem...

Mit jelentesz nekem..?

Egy pillanatra zavarba jöttem volna...
De tudom...
Nem tudtam volna azonnal felelni...
Csak nagy sokára mondtam volna...
Semmit..!
Csak egy elmúlt szerelmet.
Senki sem vette volna észre, hogy hazudtam...
S azt sem, hogy könnyes a szemem.
Ha most megkérdeznék tőlem, mit jelentesz nekem...
Lehajtott fejem felemelném...
S annyit mondanék...
Semmit..!

Csak az életem...
  

                                  €$@ß@
 
 


2013. október 25., péntek

Tőlem, Neked...

 
 
 

A naplemente, Nekem mindig gyönyörű...

De valamiért, mégis olyankor a legszebb...
Mikor szabálytalan felhők borítják az eget.
Mert csak így tárul elém az a sok szín...

Melyből egy álmodozó versei születnek.

                    €$@ß@

2013. október 24., csütörtök

Még mindig bennem élsz...




 
 
Még mindig bennem él…
Az a pillanat...
 
Mikor nem tudtam Melletted csak úgy elmenni...
 
Képtelen voltam rá…
Megláttalak, s egyszerűen csak éreztem...
 
Közöm van Hozzád.
 
Nem tudtam a hogyant...
Csak éreztem...
 
Hozzám tartozol, bele az életembe.
 
Nem kellett keresnem a pillanatot...
Jött az magától.
 
Beszáguldott az életembe, s szebbé tette azt.
 
Érte éltem, s élek...
Azokért a percekért...
 
Amikor valami megmozdul.
 
Olyankor minden más.
Nem csak hittem, hogy vannak csodák...
De, be is bizonyosodott, hogy léteznek.
Amikor a Véletlen...
Egyetlen pillanatban találkozott a Sorssal...
Akkor az a pillanat...
 
Képes volt teljesen megváltoztatni és felülírni az életem..
 
S a Tiéd is.

 

                      €$@ß@