Azzal, hogy megtudtad, mit voltam hajlandó feláldozni Érted...
Azért, hogy teljesüljön a legfontosabb vágyam...
Mindent megtudtál Rólam.
Az életnek nevezett kötéltánc, legnagyobb részében...
Behúzódunk a magunk alkotta otthon színterére.
Ott mindvégig kényelmesen megbújhatunk...
Elfoglaltan, vagy gondolatainkba merülve...
Szenvedve vagy jókedvűen.
Ismerős, viszont a mozgásterünket szűkre szabó kikötő ez.
Egyetlen kijárata a kifeszített kötél...
Amelyik a következő biztonságos kikötőhöz vezet.
Idővel és néha kellemetlen helyzeteket produkálva...
Az ígéret reflektorfénye, a következő színtérre vetül...
Miközben a miénk fájdalmassá vagy üressé válik.
Amikor ez bekövetkezik, a lehetőségtől megdermedünk.
Megmeritek kockáztatni a változtatást...
Elindulva a magasban kifeszített kötélen..?
Hagyni, hogy akit szeretek, tökéletesen Önmaga lehessen...
S ne igyekezzek átgyúrni őt saját elképzelésemre...
Na, ez az Igazi szerelem legfontosabb törvénye.
Ha a szerelemben nem Őt szeretném, hanem saját elképzelésemet...
Akkor csupán Önmagam visszatükröződését keresném.
Hajlandó vagy küzdeni..?
Eljutni onnan, ahol vagy, oda, ahová el akarsz jutni…
Harc.
Önmagaddal való küzdelem.
Észre kell végre venni…
Mi magunk vagyunk a súly…
Amit a saját érdekünkben, odébb kell tennünk…
Amennyiben úgy döntünk, hogy átrendezzük életünk színterét.
Legtöbbször képtelenek vagyunk meghozni ezt a döntést.
Miért is..?
Miért olyan nehéz előrelendítenünk magunkat…
Még akkor is, ha valami jobb felé tartunk..?
Egyszerű a magyarázat.
Azért, mert bármilyen kevéssé kielégítő az, ahol vagyunk…
Kényelmes.
Milyen érdekes...
Több ezer emberrel találkozunk életünk során...
S valójában, egyik sem fog meg, úgy igazán.
Aztán megismerünk Valakit, aki megváltoztatja az életünket...
Örökre.
Álmod vagyok ezüst éjben, nyugtalan, remegő holdfényben.
Zaklatott, vágy teli álom, amilyenre oly sokáig vágytam.
Álmod voltam, s lettem...
Szerető, mindig csak, utánad epedő…
Ágaskodó, sóvárgó kivárás, csókokban ébredő kívánás.
Álmod lettem, mely átölel, tüzes ölében ringat el.
Egyetlen álmod és vágyad…
Sokáig, csak epedtem utánad.
Fogom, szorítom két kezed…
Nézem, szerelmet sugárzó szép szemed…
Suttogok, szép szavakat Neked…
De volt, hogy csak itt a Blogban tehettem...
Mert a gondolaton kívül, alig jutott valami Belőled Nekem..
Szeretném, ha életed minden perce, boldogságban telne...
Szeretném, életedből a szomorúságot, száműzni mindörökre...
Szeretném, hogy minden álmod, egyszer valóra váljon.
Egy örökkévalóságnak tűnt a küzdelmem…
Míg végre elértem, hogy álmaid tengerén, Veled hajózhatok Én.
Szeretem fogni két kezed…
Szeretem nézni szép szemed…
Szeretem füledbe suttogni…
Szeretlek…
Szeretem kedves mosolyod, mely rám ragyog, mint a napkorong...
Szeretem mindazt, ami Benned van…
Szeretlek, ezért vagy éppen ezért, a szívemben vagy…
Az igazi férfi játszik, nem rohan ajtóstól a házba…
Lassan közelít, puhán vadászik.
Csak úgy, mellesleg megérint.
Mögéd lép...
A nyakadba csókol...
A tenyere, melleiden szikrákat csihol.
Az igazi férfi nem siet...
Tudja, hogy idő kell a vágyhoz.
Megvárja szépen, míg megszűnik körülötted a világ…
S már, csak Őt látod…
Már csak "azt" akarod...
Nem elveszi...
Odaadod.
Nem eltűröd…
Befogadod.
Az igazi ölelés visszafogott…
Úgy kúszik végig a testeden, mint a napfény…
Lassan és puhán…
Időt hagyva a vágynak, hogy növekedjék.
Nem kell hozzá más csak egy Férfi…
Aki szeretni tud…
S egy Nő…
Aki hagyja, hogy szeressék.
Egy csók volt, semmi más, mégis megszerezted a szívemet..
Fájt minden pillantás, míg nem foghattam szabadon a két kezed...
Úgy akartam, hogy átölelj, esélyt adj... Csak ennyi kell..!
Keserű volt Nélküled az ébredés... Hiányzott azaz édes érintés...
Csak a tested beszél, s a szemed, míg a lelkem érint, s a kezem…
Ölel a karom, csak az Enyém vagy, csókod perzseli vágytól égő ajkamat.
Átölel az álom, elvarázsol, testem testedben szendereg…
Vágyamtól kábultan, részegülten bámultam a csillagos eget.
Szemedben édes szerelmed, szívemnek boldog pillanat…
Az érintésed örökre fogva tart, elvarázsoltad a napjaimat.
Végre hallom, mit sokáig nem hallhattam…
Látom, mit csak titokban láthattam.
Érzem, mit nagyon is éreztem…
Nézem, mitől ragyogott két szemem.
Tapintom, mitől bizsergett mindenem…
Álmodom, mert most is jó álmodni Veled.
Végre szabadon fogom a két kezed…
Nézhetem ragyogó két szemed.
Érzem leheleted vállam felett…
Hallhatom hangod, miként Rám nevetsz.
Látom, boldog vagy Velem…
Szerethetlek, s Te szerethetsz Engem.
Sokszor azt mondod, a kevesebb, néha több…
Én, nem így gondolom.
Ha nem szeretnélek túlságosan, nem szeretnélek eléggé.
Kedvesem...
A legtöbb Nő meg akarja változtatni azt a férfit, akit szeret…
De Te ne akard…
Mert ha ez sikerül, többé már nem azt a férfit szereted Bennem…
Akit egykor megszerettél.
Boldog akkor leszel…
Amikor hozzátartozóid tökéletlenségét ,épp úgy elviseled…
Ahogy szeretnéd, hogy ők a Te tökéletlenséged elviseljék.
Senki sem tökéletes…
Minden kapcsolaton, még a Miénken is rengeteget kell dolgozni…
Mert ha egyszer megtaláltad azt az embert, akit igazán, szívből szeretsz…
Nem számít, ha nem érted, néha mit, miért akarok csinálni…
Elég, ha kész vagy támogatni a választásomat.
Még ha abban a pillanatban a miértet, nem is fogod fel egészen.
Mi minden lehetnél, még Magad sem tudod..?
Akkor honnan tudnám Én..?
Talán egy szép szó, a mondat elején...
A szó, amit kimondunk...
Szeretlek...
A mondat, amit Én érthetek...
S amit Rajtam kívül, csak Te értesz.
Szeretetet adok, Békét, és Hitet, egy reményteljes életet.
Cserébe add Nekem azt, ami Benned rejtve van...
S Tőlem megkapod, amit eddig titkoltam.
A szerelmem fénye, Téged illet…
Ez a Földön túli boldogság, már csak a Tiéd.
Lelkemből a béke, nem lehet másé...
Szívemben a szerelem, sosem válik köddé.
Éveket, évtizedeket adok az életemből...
Hiányod nem lesz a szeretetből.
Te is adj Nekem mindent, mit másnak nem adtál...
Olyat nyújtok érte, mit nem is várnál.
Ne csak szeretgess, Őrülten szeress, nyíltan és őszintén...
S megízlelheted, a boldogság gyümölcsét.
Így legyél Nekem, igazi jó Társ.
Szívedre hallgass, Velem kapcsolatban...
S meglásd, elérsz mindent, a Mi világunkban.
Én sem hiszem, Te se hidd a rosszat, mi Rólunk szól...
Amit az irigység formál, szavakból.
Engedd, hogy mindig vigyázhassak Rád...
S nem érhet Minket többé, hamis vád.
Én nem leszek, a lelkednek börtöne...
Kérned sem kell, Veled maradok, örökre.
S ha, testemből a lelkem egyszer elszáll…
Lelkednek adja át, minden varázsát.
A verseimet hagyom Neked, hátra…
Ne csak a szerelmedre emlékezz, de egy igaz barátra.
De még itt vagyok, Veled, s Te is tudod, Neked…
S ha majd az kell, én megfogom kezed.
Ha már nem is tudod, nem is hiszed…
Akkor simulj hozzám, s Én hiszek helyetted, Neked.
Neked is meg kell értened, senki sem játszik cinkelt lapokkal...
Egyszer nyerünk, másszor veszítünk.
Ne várd, hogy visszakapj valamit...
Ne várd, hogy észrevegyék az erőfeszítéseidet...
Minden egyes ciklust le kell zárni...
Nem büszkeségből, nem azért, mert nem bírsz tovább harcolni, nem is gőgből...
Hanem egyszerűen azért, mert már nem része az életednek.
Zárd be az ajtót, cserélj lemezt, takarítsd ki a házad, rázd ki a porrongyot.
Felejtsd el azt, aki voltál, és legyél végre az, aki vagy.
Sohase mondd, hogy "Majd"...
Csak a "Most" van..!
S ezen felül, az elszalasztott pillanatok.
Nem tudjuk, mennyi idő adatott Nekünk...
Létünk, formánk múlandó.
Nem tudhatod, vajon holnap létezünk-e még..?
Ezért, mindig a pillanatnak kell élnünk...
A pillanatot kell megragadnunk.
Nem biztos, hogy holnap el tudom mondani, mennyire szeretlek...
Ezért, ma kell elmondanom.
Nem biztos, hogy holnap át tudlak ölelni...
Ezért ma kell, hogy átöleljelek.
Nem biztos, hogy holnap meg tudlak vigasztalni...
Ezért ma kell, hogy megvigasztaljalak.
Az idő, amit Veled tölthetek...
Veled, akit szeretek, megállítható.
Órák telnek el, s azon veszem észre magam...
Boldog vagyok Veled...
Legbelül mégis úgy érzem, csupán néhány perc volt.
A karjaidban töltött idő, valóságos sziget.
Nincsen majd...
Most van...
Vagy az elszalasztott, gyötrő pillanat.
A dolgok jönnek, majd mennek...
S néha elvisznek magukkal olyan útra...
Ahol az érzelmek laknak, nem az értelem.
S ehhez nem hiszem, hogy bármit is, ezen kívül hozzá kellene fűznöm...
Kedvesemnek...
S mindazoknak, akik ezt a Blogot olvassák.
Békés álmaidban, ne csalódjál soha...
Oltalmazzon Téged, angyalom mosolya.
Lelkedben béke és szeretet virítson...
Düh és gaz álnokság, meg ne szomorítson.
Ostoba szólamra, ne hajoljon szíved...
Gazdagság kísérje, minden vidám lépted.
Útad vigyen, Igaz célod felé...
Jövendőd munkája, ne váljon kereszté.
Éjszaka, pompásan ragyogjon csillagod...
Veled lehessek, amikor csak akarod.
Egymásra találtunk, mint minden kereső...
Társával él, minden egymást szerető.
Közösen tesszük, szebbé ezt a világot...
Ízleld már most a mennyei boldogságot.
Váljon minden titkos, szép álmod valóra...
Áldott legyen minden, együtt töltött óra.
Nevetni tudj és őszintén örülni...
Odvas idő fogát messze elkerülni.
Keveset mondok végül, de szépet...
Kívánok Neked, Boldog Új Évet..!
Ha alvó kő leszek, hogy felébredjek...
Kezedbe veszel-e..?
Ha nappal leszek, hogy megvirradjak...
Szemed fölnyitod-e..?
Ha majd fény leszek, szemhéjad alá...
Látni elrejtesz-e..?
Ha tűz gyöngye leszek, egy fűszál sóhajában...
Meghallasz-e..?
Ha fény leszek a szájad szélén, hogy megláss...
Egyetlenegyszer kimondasz-e..?